Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)
II. A politikai élet a két világháború között - 6. Az 1939. évi választások
rendszert kínált, amely egyszerre hordozta a változás és felemelkedés ígéretét, de a régi megszokott világ számos elemét is megőrizte, - például a vallás kérdésében - ugyanakkor ellentmondásai az iskolázatlan tömegek előtt rejtve maradtak. A szélsőjobboldal előretörésével párhuzamosan vesztett erejéből a térség hagyományos politikai irányzata, a politikai katolicizmus és a legitimizmus. Ez az elv a korszak végén már alkalmatlannak tűnt a sorskérdések megoldására, hiszen a monarchia emléke már elhalványult, a kormányzóság intézménye pedig, Horthy népszerűségével párhuzamosan erősödött. A politikatörténettel foglalkozó kutatók egy része már felfigyelt arra, hogy Magyarország politikai-földrajzi térképén egyes politikai irányzatok területileg jól körülhatárolható stabilitást és időbeni kontinuitást mutatnak.138 Ennek a kérdésnek azonban a feltárása, területi, társadalmi és politikai összefüggésrendszerének az elemzése csak részben történt meg. Zalaegerszeg példáján keresztül bepillantást nyerhettünk a konzervatív jobboldal különböző irányzatainak ideológiájába és vidéken zajló pártharcaiba, s ezen belül hangsúlyosan a politikai katolicizmuson alapuló keresztényszocializmus politikatörténetébe. E konzervatív irányzat létezését erősítette Zalaegerszeg város hagyományos társadalomszerkezete, melyet a 20. század közepéig nem bontott meg a kapitalizmus gazdasági hatása, nem jöttek létre gyárak és vállalkozások, amelyek űj társadalmi rétegek megjelenését eredményezték volna. Ráadásul a város és a környező falvak társadalmának együttélése is a tradíciók továbbélését eredményezte. Ennek következtében a város őrizte hagyományait, s benne politikai elkötelezettségét, így válhatott a korszakban — de később is - „jobboldali fellegvárrá”, amely a konzervatív pártok szilárd bázisát alkotta. # Zalaegerszeg esetében egy olyan kisvárost ismertünk meg, amely városi és megyeszékhelyi státuszát elsősorban a kedvező történelmi körülmények összejátszásának, valamint földrajzi fekvésének köszönhette. Ehhez sem társadalomtörténeti hagyományai (királyi városi 158 158 Gergely 1996. 613-636. p., Hubai 1999. 44-69. p. és Hubai 2001. 212-231. p. 123
