Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)

II. A politikai élet a két világháború között - 5. A nyilas mozgalom Zalaegerszegen

zók megoszlása a két szóba jöhető jelölt között a meghatározott keretek között a következőképpen festett:

Árvátfalvi (NÉP): 201 Farkas Tibor (KGSZP): 58.

A NÉP jelöltjét tehát csaknem négyszer annyian választották, mint a legitimista kereszténypárt képviselőjét, ami a miniszterelnök világnézetének és politikai programjának ismeretében elég meglepőnek tűnik. Számolásunk helyességét megerősíti az a tény, hogy mind a zalaegerszegi hitközség főrabbija, Junger Mózes (és felesége), mind elnöke, Rosenthal Jenő neve a NEP-szavazók között található.

A kereszténypárt legitimizmusa és a dualizmus iránti nosztalgiája kétségtelenül rendkívül vonzó lehetett a zsidóság számára. Ráadásul ehhez járult a jelölt személye, Farkas Tibortól ugyanis távolt állt az antiszemitizmus (igaz ellenfele sem hozakodott elő ezzel), ráadásul Farkas, mint a helyi notabilitás tagja, széles ismeretséggel és kapcsolatrendszerrel rendelkezhetett körükben. Mégsem őt választották, amelynek okát abban kereshetjük, hogy Gömbös az 1920-as évek során vallott fajvédő és antiszemita retorikájával miniszterelnökként szinte teljesen felhagyott. A gazdasági válság társadalmi hatásainak felszámolásában és a konszolidációban a zsidóság éppen úgy érdekelt volt, mint minden réteg, sőt utóbbi egy része kifejezetten bizakodva fogadta Gömbös kinevezését, akitől a rend és a nyugalom helyreállítását várta.136 137 Ez különösen érvényes lehetett a zalaegerszegi választókerületben, ahol láttuk a nyilas párt erejét és térhódítását. Ugyanakkor jól látták azt is, hogy a Gömbös-párti főispán rendkívül keményen fellépett ellenük, több esetben a törvénytelenség határát is súrolva.1’7 Az ő célja az volt, hogy a kormánypárti jelölt megválasztását tűzzel-vassal keresztülvigye. Ha nincs ez a beavatkozás, akkor a nyilasok a megye valamelyik választókerületében egészen biztosan

136 Vö. Braham 1988. 49-50. p. illetve Vonyó 2001. b. 31-32. p.

137 Gondoljunk a már fentebb említett, választásokat megelőző letartóztatási hullámra. A dolog pikantériája egyébként, hogy ezért éppen Farkas Tibor tett feljelentést, aki nem a nyilasokat védve, hanem a törvényes eljárást számon kérve tett beadványt a főispán ellen. Farkas képzett jogász volt, ha nem történt volna valós törvénysértés, aligha lépett volna fel. A bíróság végül elutasította beadványát. ZML IV. 401. b. 69/1935.

110