Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)

IV. Az egerszegi uradalom gazdálkodása - 3. Az uradalom majorsági gazdálkodásából, terményei eladásából származó bevételei

szereplő vallomások szerint a mezőváros lakosai „ember emlékezettó'l fogna mind felső, mind az alsó erdőn mindenkor szabadon és minden háborgatás nélkül fdiztak, legeltettek, makkoltattak és gubacsot is szedtek. ”177 Gál Gáspár azon megszorításai azonban, hogy a városiakat a fáizástól, makkoltatástól és a gubacsszedéstől eltiltotta, és hogy nála kellett engedélyt kérni, ha valaki fát akart gyűjteni azonban csak formalitás lehetett. A jóváhagyást ugyanis gyakorlatilag mindenki megkapta, hogy a faszükségleteit kielégítse.

Az 1781-es tanúkihallgatási jegyzőkönyven az egyik tanú vallomását idézve világosan kitűnik, hogy a városiak szabad erdő-, és legelőhasználatát Szily püspök kezdte ismét korlátozni: „a városnak szabad fdizdsa, makkoltatdsa és gubacsszedése volt a mostani méltóságos püspöknek birodalmáig", de amióta Szily püspök földesurasága alá került Egerszeg „a városnak az erdők iránt való szabadságai változásba mentek, s [...] mind a fájizástól, mind a makkoltatástól, mind pedig a gubacsszedéstől általában a város el vagyon tiltva ”.178

Ez a tanúkihallgatási jegyzőkönyv azzal indokolja a városiak szabad erdőhasználatát, hogy Gál Gáspár tiszttartó idejéig, (az ő halála után pedig Szily püspökig) a határbéli erdőkre mindenkor a város vigyázott, és azok őrzésére is az fogadott erdőpásztorokat. Az erdőkerülőket, erdőpásztorokat tehát a város fizette nem pedig a püspök, illetve annak tisztje. Mindezért az erdőket teljesen szabadon használhatta. Sem a fáizásra, sem a legeltetésre, sem a makkoltatásra, sem pedig a gubacsszedésre nem kellett engedélyt kérnie, sem azokért az uraságnak fizetnie. Az engedélyt erre a város vezetése adta.

Zalaegerszeg legnagyobb összefüggő erdeje az Alsóerdő volt, de jelentős volt a Felsőerdő is, amelynek egy részét, főleg az alját azonban legelőterületként használták. Az erdők jogilag a püspök tulajdonát képezték. Ezt a tényt az uradalmi tiszttartók is időről időre megpróbálták a maguk, vagy az uradalom javára fordítani, ami ismételten a városiak felháborodásához vezetett. 1803-ban a városiak azért panaszkodtak a tiszttartóra, mivel az egerszegi határban fekvő erdőket, amelyeket amúgy is a város őrzött, a városi lakosok nem használhatták.

l77Fáiztak = épületnek és tüzelőnek való fát vágtak, gyűjtöttek. ZML Zeg. v. régi lt. No. 60.

178ZML Zeg. v. régi lt. No. 70.

77