Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
I. Faluból püspöki mezőváros
tudta nélkül a városban házat venni, adni, cserélni ne lehessen.19 Az 1768-as Koller Ignác féle szerződés azért is érdekes, mivel ezt a szerződést nem sokkal Mária Terézia úrbéri pátense után kötötték. A szerződés az említett 160 forintos árendán túl meghatározta a város egyéb szolgáltatásait, és jogait. így mivel a mezőváros szőlőhegyekkel rendelkezett, annak terméséből és boraiból a lakosok tartoztak mind kilencedet, mind pedig tizedet fizetni, továbbá a gabonából és kukoricából (kivéve a hajdinát) dézsmát szolgáltatni, ezen kívül kötelesek voltak az uraság számára vadászni és levelet továbbítani, sátoros ünnepeken és az uraság neve napján annak ajándékot adni. A városi lakosok kötelezték magukat, hogy szükség esetén egy hónapig a maguk költségén fegyveres szolgálatot teljesítenek. A földesúr fenntartotta magának az első fokú bíráskodás, továbbá a városba való költözés engedélyezésének jogát. A szerződésben szabályozták még a kocsmál- tatás rendjét, és meghatározták a földesúr regáléit: mészárszékek, vám, halászat, vadászat.20 Meg kell jegyezni azonban, hogy az említett szerződések, és kiváltságlevelek csak egy részét képezik annak jogi cselekménysorozatnak, amely a mezőváros és földesura viszonyát a tárgyalt időszakban befolyásolta és ahhoz a jogi kereteket biztosította. A különböző szerződéseknek, kiváltságleveleknek a bemutatása és a város és földesura kapcsolatával összefüggésben történő elemzése további forráskutatásokat kíván. Ahhoz, hogy a mezővárosi ingatlanok csak a földesúr engedélyével cserélhetnek gazdát a későbbiek folyamán is valamennyi püspök ragaszkodott, de földek szabad adás-vételét a gyakorlatban mégsem tudták megakadályozni. A török korban megszűnt úrbéres telekrendszer nem állt többé helyre. A cenzust a mezőváros lakosai - valójában a háztulajdonosok - a 18. század második felétől már a feudális járadékok megváltásáért fizették. Ez az 50 forintnyi cenzus csak a földesúri jog jelképes elismerésének volt tekinthető, tényleges terhet nem jelentett, még más mezővárosokhoz képest is elenyésző volt. A zalaegerszegi uradalom bevételeinek is jelentéktelen részét képezte, főleg ha meggondoljuk, hogy az elkövetkező évtizedek alatt is ez az összeg l9Molnár, 1996. 146-147. p. 20ZML Zeg. v. régi lt. No. 48. 14
