Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
II. Egerszeg, a szombathelyi püspök uradalmi igazgatásának zalai központja
állandó maradt. Csupán 1841-ben történt némi változás, amikor Bole András püspök a pénz értékének változásait figyelembe véve elrendelte az addig arany, illetve ezüstpénzben fizetett 50 forint árenda pengd pénzben — vagyis minden egy forintot három ezüst húszassal számítva - történő fizetését.21 II. Egerszeg, a szombathelyi püspök uradalmi igazgatásának zalai központja A mikor Szily János püspök 1777-ben átvette az újonnan létrehozott egyházmegye irányítását, tevékenységeinek jelentős részét a - főleg Szombathelyet, mint püspöki székhelyet érintő - nagyszabású építkezések tették ki. Ezek az építkezések azonban rengeteg pénzbe kerültek. A különböző egyházi épületek, templomok építése, ezek során a híres külföldi mesterek alkalmazása, valamint egy méltó püspöki aula fenntartása nem telt volna csupán különféle támogatásokból, egyházi tizedekből, hanem mozgósítani kellett az új püspökség valamennyi bevételi forrását és gazdasági egységét is. A püspökség Vas megyében fekvő szombathelyi domíniuma mellett ide tartozott Zala megyében a zalaegerszegi és a novai uradalom. Szily püspök 1777-ben, amikor a püspökséggel együtt megkapta a zalaegerszegi uradalmat is egy már kialakult - korábbi szerződéseken és hagyományokon alapuló —, viszonylag kiforrott gazdálkodási szokásokkal, jogokkal és kötelességekkel rendelkező mezővárost vett át. Ennek fő jellemzője az volt, hogy a város lakói - Mária Terézia 1775-ös kiváltságlevelének köszönhetően - jelentős szabadságokkal rendelkeztek, amely nagyban meghatározta a zalaegerszegi uradalmi gazdálkodást. A város ezen szabadságok megőrzésére, míg a püspök a bevételeinek és a majorságának növelésére törekedett. Az uradalmi bevételek növelése, a földesúri földek kiterjesztése csak a városi lakosok vélt, vagy valós sérelmére történhetett, amelyek azután számos perhez vezettek. E pereskedések célja többnyire a Mária Terézia-féle szerződésben 21 ZML Zeg. v. régi lt. No. 119. 15
