Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
V. A város és földesura – Adalékok a szombathelyi püspök és Egerszeg város 1848-ig terjedő kapcsolataihoz - 7. A földesúri tisztek és az egerszegi plébánosok szerepe a püspök és Egerszeg kapcsolatának alakulásában
Derencsér tiszttartó elleni panaszok többségében szintén gazdasági jellegű sérelmekből fakadtak. 1806-ban Egerszeg lakosai amiatt emeltek panaszt, hogy a városi kocsmáros által vágott sertés húsát a tiszttartó elkobozta, továbbá, hogy a városiak számára szállító különböző fuvarosokat megvámoltatta, ami miatt azok igen jelentős árdrágítást tettek. Azt is panaszolták, hogy a tiszttartó a piacon a kisebb dolgok árulásáért helypénzt szed, és megtiltotta a város bírájának azt régi szokást, hogy a piacra eladni hozott gyümölcsös vékákból piaci vigyázásért, és „Isteni szolgálatok alatt tilalmas árulásokért” 1 krajcár értékben gyümölcsöt vehessen. A hajdúinak pedig meghagyta, hogy ha ezt mégis észreveszik, akkor „tüstént a város szolgáit vigyék bé áris- tomba”.351 352 Ez utóbbi üggyel találkozunk 1822-ben is, amikor már az űriszék megintette a város előjáróit a piaci vékákból természetben szedett helypénz miatt. Helyette azt javasolta, hogy minden edény után, amelyben gyümölcsöt árulnak 1 krajcárt szedjenek be. A természetbeni helypénzszedést azonban úgy tűnik az úriszéki intés ellenére sem szüntette meg a városi elöljáróság, mivel 1826-ban Nagy Antal Zala vármegyei táblabíró hiteles bizonyságát kellett adja a 4 évvel korábban született úriszéki határozatnak. '' Mind Prácsovich György mind pedig Derencsér János esetében találkozunk a város részéről olyan sérelmekkel, melyek szerint az említett tiszttartók önkényesen, a földesúr tudta és engedélye nélkül vettek be a városba külső helységbeli mesterembereket, köztük nemegyszer zsidókat.353 Hogy mennyire volt jogos a város állítása, hogy a tiszttartók valóban a földesúr tudta nélkül vettek volna be lakosokat Egerszegre, ez források híján nem bizonyítható, mint ahogyan az ellenkezője sem. Derencsér János idejéből nem maradtak fenn olyan iratok, levelezések, amelyekből bármilyen következtetést le lehetne vonni. Valószínűleg a földesúr személyétől, személyiségétől is nagyban függött, hogy a tiszttartója mennyire volt független tőle, vagy éppen mennyire mert a püspök tudta és engedélye nélkül cselekedni. Egyedül Szily püspökről tudjuk a fennmaradt levelezésekből, hogy ’5I ZML Zeg. v. régi lt. No. 99. és No. 378. Az úriszék ezekben a pontokban elutasította a város panaszát. 352 ZML Zeg. v. régi lt. No. 108. ‘”3 ZML Zeg. v. régi lt. No. 96. és No. 392. 132
