Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Kapiller Imre: Zsidó bérlők és tulajdonosok Zalaegerszegen a 19. század első felében

Kapiller Imre:

Zsidó bérlők és tulajdonosok Zalaegerszegen a 19. század első felében

A 17-18. század fordulóján a zalaegerszegi királyi végvár és „hódolt város” történetében is üj fejezet kezdődött. 1701-ben - a Kanizsával szemben vetett végvári rendszer feloszlatásával - a város korábbi földesura, a veszprémi püspök újra birtokba vehette mezővárosát. A város és annak társadalma már nem volt ugyanaz, mint egy évszázaddal korábban. A helyben lévő népesség döntő része a végvár egykori katonáiból, illetve azok leszármazottaiból tevődött össze. Ok az új körülmények között is igyekeztek korábbi (katonai) kiváltságaikat megőrizni.

A püspök, Széchényi Pál (1687-1710) és városa közti viszonyt 1703-ban szerződésben rögzítették. E szerint a városiak csupán levélhordással és karhatalmi szolgálattal, háború esetén pedig, ha a püspök is hadba száll, katonáskodással kellett szolgálniuk. Utóbbi esetben azonban csak egy hónapig kötelezték őket saját költségükön kiállani, míg az azt meghaladó időre zsold fizetését vállalta magára a püspök. A városiak ugyanakkor kénytelenek voltak elismerni a földesúr bormérési jogát, illetve maguk felett az úriszék joghatóságát.1

1713-ban a következő püspök, Volkra János (1710-1720) új szerződést kötött az egerszegiekkel. Változás csupán az volt, hogy a katonáskodás megváltására 50 forint cenzus fizetésére kötelezte a várost. Ez a csekély összeg lényegében nem jelenthetett mást, mint szimbolikus elismerését a város földesurának.2

1 Zala Megyei Levéltár (ZML) Zalaegerszeg város régi levéltára (Zeg. v. réj;i lt.) No. 8. Széchényi Pál veszprémi püspök kontraktusa a várossal.

2 ZML Zeg. v. régi lt. No. 11. A városbeliek contractusa Volkra János veszprémi püspökkel.

67