Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Káli Csaba: Egy bérház anatómiája: A zalaegerszegi Pontház építéstörténete

bizottsági tagok névsorából és funkciójából látszik, hogy egy ilyen „ártatlan” szervezet sem kerülhette el ekkor már a direkt politikai felügyeletet.

A leendő' köz- és magánépítkezések mederben tartása érdekében létrehozott szervezeti keretek azonban nem szültek új lakásokat, viszont a probléma a multiplikációs hatások miatt számos más területre is átsugárzódott, miután Zalaegerszegen rövid időn belül a lakáskérdés vált az első számú (város)politikai kérdéssé. A város nem rendelkezett olyan mérvű saját forrással, hogy abból komolyabb lakásépítkezésekre telt volna. Ez kizárólag államkölcsönből volt finanszírozható, melynek megszerzéséhez összeköttetésekre volt szükség, e nélkül semmi esély nem mutatkozott. Az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium (ÉKM) 1948-ban hatvanmillió Ft-ot irányzott elő bérházak építésére, mely megmozgatva a városvezetők fantáziáját, ringbe szállította őket a szükséges források megszerzéséért. Az építkezés gondolatának megfogantatásától a lakók beköltözéséig terjedő időszak eseményei olyan állatorvosi lóként tárulnak elénk, melyben e „fordulatokban gazdag” évek jellemzői kvintesszenciaként sűrűsödtek. Mindezek parabolisztikusan tükröződtek vissza az építés menetén, ahol a folyamat majd minden szegmense alapvető átalakulást szenvedett a kiindulási állapotokhoz képest. Panta rhei - az alábbi (minta)történetben ez többszörösen is igazolódott.

Mint azt fentebb kifejtettük, a városnak a központtal való alkupozíciói nem voltak túlzottan fényesek, de kivételesen az ÉKM tekintetében egy sajátos, a koalíciós időkre jellemző pártpolitikai aspektus miatt reménytelennek sem volt mondhatók. Ennek megértéséhez kicsit vissza kell kanyarodnunk az időben. Már 1945-ben, a legelső országos koalíciós értekezleteken született egy megállapodás a pártok között arra vonatkozóan, hogy a közigazgatás központi és vidéki kulcs- pozícióit milyen arányban osszák fel egymás között, illetve a konkrét

Bubics Lajost és Skardelli Lajost. A városvédő bizottság tagja lett hivatalból a polgármester, a városi főmérnök és a városi tiszti ügyész. Választott tagok lettek: Antos Sándor, Deme Sándor, az Államépítészeti Hivatal vezetője, valamint Gőzön Imre mérnök és Juhász János.

229