Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924

konglomerátummá gyúrták.7 Ettől kezdve a lakásépítés számára kizárólag a központi költségvetésből vagy azon keresztül biztosítottak pénzeszközöket. A hazai modern építészet háború utáni termése - különösen a lakóházak tekintetében - leginkább Budapesten összpontosult. Vidéken az adott város nagyságrendje, lehetőssége és nem utolsó sorban az egyre inkább központosított gazdaság(politika) szövevényeiben mutatott érdekérvényesítő képessége döntötte el, hogy mekkora beruházási forráshoz tudott hozzájutni. Ezekben a városokban a hároméves terv (1947-1949) során zömében befejeződött a meglévő épületállomány helyreállítása, a romok helyére többszintes, egyszerű, lapostetős modern lakóházakat építettek. Nem egy helyen új középületeket - bölcsődét, általános iskolát, kultúrházat és tisztasági fürdőt - is emeltek, és folytatták az egészségügyi hálózat második világháború előtt elkezdett láncolatának kiépítését, illetve egyes kórházak bővítését, modernizálását. A megsemmisült ipari épületek helyén új csarnokokat húztak fel és pótolták a hiányzó szociális létesítményeket (öltözők, fürdők, orvosi rendelők). Az időszak építészeti szofisztikáját a rendeltetésből kiinduló funkcionalizmus, a házak stílusát a modern formanyelv jellemezte.8

A fenti séma redukált változata jelent meg a korabeli Zalaegerszeg építészeti programjában is. A két világháború közötti időszakon belül a húszas évek második felében élt meg a város egy impulzív és produktív építészeti periódust, amely a köz- és magánépületek terén egyaránt markáns lenyomatot hagyott a település architekturális szövetén. Ezek az épületek azonban a korábbi stílusokat (román, barokk) felelevenítő, neo-, illetve historizáló modorban készültek, a modern formajegyeket ab ovo nélkülözték. A harmincas években már vidéken is megjelenő és teret nyerő modern irányzat, néhány stilisztikailag nem túl hangsúlyos magánépítkezés kivételével jószerével ekkor is elkerülte a várost, egyedül az 1939-ben befejezett pénzügyigazgatósági székház mutat bizonyos fokú közeledést a modern vonalak felé.

A második világháborúban a front jószerével átsöpört a városon, így relatíve nem estek jelentősebb károk. Egy 1945-ös jelentés 392 sérült épületet említ, ebből nyolcat jelölt meg romhalmazként, míg

7 Lásd Hajós-Kreszán 2005.

8 Építészeti kalauz. 11-12. p.

226