Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924
67-et súlyosan sérültnek nevezett. Már a helyreállítás egyfajta összegzéseként 1948-ban született másik beszámoló szerint Zalaegerszegen 243 lakás sérült meg kisebb-nagyobb mértékben, míg 81 lakhatatlanná vált. Zalaegerszeg a magyar városokat károsodottságuk alapján rangsoroló kimutatás szerint a 27. helyen állt 3,37 százalékkal, ami a többi tükrében nem nevezhető' jelentősnek.9 Mindezeket egybevetve látható, miszerint a háború a zalai megyeszékhely esetében - kissé profánul szólva - nem készítette elő a terepet az újnak, egy esetleges radikális városrendezési elképzelésnek a háborús kárból fakadóan nem volt alapja. Zalaegerszeg a megyeszékhelyi rangja ellenére is meglehetősen szerény helyen állt a magyar város-hierarchiában. Az 1945. májusi ad hoc népszámlálás során 12.196 főt írtak össze, míg 1941-ben az utolsó hivatalos népszámlálás idején, 13.951 főt regisztráltak a városban. Szerény gazdasági potenciálja, kiépítetlen kommunális infrastruktúrája és szegényes hátországa, valamint alig értékelhető helyi és helyzeti energiái a felsőbb döntéshozók részéről érdektelenséget, a város vezetői részéről szerény érdekérvényesítő képességet szültek. A diktatúrába forduló állam centralizációs törekvéseinek eredményeképpen, a városba települt párt-, állami, vállalati és különösen a rendvédelmi szervek okozta népességnövekedés egyik szociális következménye az egyre égetőbb lakáshiány lett. A későbbi évtizedhez képest a negyvenes évek végén még kezelhetőbbnek tűnő kérdést a városvezetők először a magánerős lakás- építkezésekkel próbálták meg orvosolni. Az 1945 után juttatott házhelyeket öt nagyobb csoportban osztották ki a város területén, elkerülendő a szétszórtságból fakadó hátrányokat, szem előtt tartva a kommunális szolgáltatások későbbi, gazdaságosabb kiépítésének lehetőségét. A legnagyobb telektömb a Rákóczi és Átlós út (ma: Platán sor) közötti, a húszas évek elején megnyitott családi házas terület minden irányban való folytatását képezte. A második telektömböt Kaszaházán, a főúttól keletre, a harmadikat pedig a Kosztolányi, Petőfi, Bíró Márton és Berzsenyi utcák által közrefogott, városközponthoz közeli térrészen alakították ki. A negyedik telekcsoport a város déli részén, a Jánka-hegy keleti oldalán feküdt, egy szintén az első 9 Káli 1997. 332. p. 221
