Végh Ferenc: Egerszeg végvár és város a 17. században - Zalaegerszegi Füzetek 10. (Zalaegerszeg, 2010)
Bevezetés
gította Egerszeg 17. századi történetére vonatkozó szerény ismereteinket, nevezetesen Kerpacsics István hadnagy, egyúttal megbízott kapitány által írt közel félezer levél időigényes és példás feldolgozásával.3 Az utóbbi publikáció megjelenése óta eltelt, több mint egy évtizedben azonban nem folytatódott a megkezdett munka. Eger- szegre továbbra is csak egy-egy ismertebb főtiszt életútja révén irányult némi figyelem.4 * Ebben kétségkívül közrejátszott, hogy a Kanizsa ellen vetett fő- kapitányság története is feldolgozatlan, amelynek Egerszeg a 17. században a központja és egyik alappillére volt. A Balaton és a Dráva- Mura között elterülő végvidék működésének megértéséhez ugyancsak a már hivatkozott Kelenik József járult hozzá a legnagyobb mértékben, aki egy másik tanulmányában az egyetlen ismert mustrajegyzék mintaszerű feldolgozásával mutatta be a védelmi zóna napi működését.1 A Kanizsa török kézre kerülése (1600) után életre hívott végvidék megszületésének körülményeit ugyanezen szerző tárta fel.6 A végvidék szervezetének és létszámviszonyainak kutatatlansága azonban így is akadályként tornyosul a zalai végvárak múltjának jobb megismerése útjában. Ezt mindezeken túl az is jól szemlélteti, hogy a végvidéki főkapitányság mintegy húsz végvára közül csak Zala- szentgrót és Kiskomárom török kori történetét dolgozták fel monográfia formájában. Nyomtatásban mindazonáltal az említett munkák egyike sem jelent meg.7 Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a magyarországi vártörténeti irodalom eleve hiányt szenved nagyobb, áttekintő jellegű önálló feldolgozásokban. A hat végvidéki főkapitányság közül például egyedül a szomszédos győri generalátusról, annak is csak első fél évszázadáról készült mértékadó feldolgozás Pálffy Géza tollából.8 3 Kelenik, 1997. 147-197., vö. még újabban Méhes, 2008a. 4 Iványi E„ 1983. 115-130.; Tusor, 1999. 582-601.; Tóth H„ 2008. 757-761. ’Kelenik, 1995. 5-51., Rövidített formában LJ6., 1993. 101-121. Megemlítendő még e tárgykörben Müller, 1978. 81-93. 6 Kelenik, 2005. 311-357., vö. még Simon, 1997. 7 Iványi B., é.n.; Szvitek, 2008. A településtörténetbe ágyazott vártörténeti feldolgozások sorából kiemelhetők még a Zalalövő és Szentgyörgyvár törökkorát bemutató tanulmányok. Simon, 1998. 105-156.; Szatlóczki, 2002. 27-48. 8 Pálffy, 1999. 5
