Végh Ferenc: Egerszeg végvár és város a 17. században - Zalaegerszegi Füzetek 10. (Zalaegerszeg, 2010)

Bevezetés

Tematikus, azaz egy adott részkérdést tárgyaló feldolgozások ellenben viszonylagos bőséggel állnak rendelkezésünkre. Fára József főlevéltáros Egerszeg megyeszékhellyé válásáról 1936-ban írt, időtálló munkájára magunk is bátran támaszkodhattunk.4 A közigazgatástörténet tárgykörébe tartozik még Degré Alajos jogtörténésznek, a Zala Megyei Levéltár egykori igazgatójának a vármegyei közgyűlésekről írt alapvető tanulmánya is, tekintve, hogy a szerző a leginkább feltárt Zala vármegye történetén keresztül mutatta be a kongregációk működését.* 10 Egerszeg mezőváros török korban használt pecsétnyomóinak tipizálásához, szimbolikájuk jobb megértéséhez Holub József és Halász Imre tanulmányai voltak segítségünkre.11 A település késő középkori történetének - mint az általunk vizsgált korszak előzményének - szintézisét Bilkei Irén tollából ismerhetjük meg, amelyet magunk is nagy haszonnal forgattunk; a mezőváros 1526 előtti története mindazonáltal távolról sem tekinthető feltártnak.12 A különösképp Egerszeg közép- és kora újkori településszerkezetének rekonstruálásához nélkülözhetetlen régészeti feltárások eredményeit Vándor László adta közre 1997-ben, illetve 2006-ban.13

Egerszeg 16-17. századi története ez ideig tehát igazán nem került a kutatói érdeklődés homlokterébe. Mindez - legalábbis részben - a rendelkezésünkre álló, fennmaradt forrásanyag sajátos összetételével magyarázható. A települést a 18. századig birtokló veszprémi püspökség iratállománya ugyanis az idők során nagyrészt megsemmisült, jóllehet a helytörténeti kutatások első és legfontosabb állomását optimális esetben éppen a birtokos(ok) levéltára jelenti. A Zala-parti településre vonatkozó forrásanyag zömét így a Batthyány család levéltára rejti, nevezetesen amiatt, hogy 1633 és 1703 között a főúri família férfitagjai viselték a Kanizsa ellen vetett végek (és a dunántúli kerület) főkapitányi tisztét.14 Különösen a család több mint félszázezer darabot számláló missilis-gyűjteménye gazdag ebben a te4 Fára, 1936.

10 Degré, 2004. 163-179.; Uő„ 1970. 11-21.

11 Holub, 1960. 205-213.; Halász, 1982. 415-422.

12 Bilkei, 2006. 9-18.; Uó'., 1997. 133-143.

13 Vándor, 1997. 99-131.; Uő., 2006. 19-31.

14 Pálffy, 2009. 331.

9