Végh Ferenc: Egerszeg végvár és város a 17. században - Zalaegerszegi Füzetek 10. (Zalaegerszeg, 2010)

A Kanizsa ellen vetett végvidék a 17. század közepén

fegyveresei ugyanis rendszerint eltérő időpontokban juthattak hozzá megszolgált illetményükhöz, ami felhívja a figyelmet a katonai-stra­tégiai és az adminisztratív-pénzügyi tényezők között fennálló - ke­véssé ismert - kapcsolatra.42 Míg a Duna és a Balaton között, Alsó-Ausztria és Bécs előterében megszervezett győri főkapitányság tizenegy végvárában a század de­rekán 3100 királyi katona szolgált, addig a Kanizsával szemközti húsz vég- és őrházban mindössze 2300 zsoldos állt fegyverben, ami jól rávilágít a két szomszédos főkapitányság lényegileg eltérő funkciójá­ra.43 Az 1540-es években megszervezett győri védelmi övezet a Duna, mint hadfelvonulási útvonal biztosítását kapta elsődleges feladatul, így primátusa a hat végvidéki főkapitányság között megkérdőjelez­hetetlen volt.44 A császárváros bevételét célzó oszmán stratégia fé­nyében a Kanizsa elleni végvidék „pusztán” fontosabb mellékhad­színtérnek számított, őrségeinek feladata így alapvetően a határvidék őrizete volt, amit a főkapitányság várainak nagy számához társuld alacsony őrséglétszámok is igazolnak, miként ez a horvát végeken is jellemző volt. Az viszont már alapvetően a természeti környezet sa­játosságaival magyarázható jelenség, hogy a generalátus zalai és va­42 Jól példázza ezt, hogy ez egyetlen fennmaradt mustralajstrom a Kanizsa elleni végvidék erősségei közül csak az egerszegi és kiskomári várkörzet helyőr­ségeiről tartalmaz adatokat az 1633 és 1640 közötti évekből. Kelenik, 1995. 6-7. 4jTakáts, 1908. 287., 298. Ehelyütt szükséges megemlíteni, hogy a dunán­túli két végvidéki főkapitány az uralkodó által fizetett katonaságon felül a 17. században már jelentős számú szabad rendű fegyveresnek is parancsolt. Mint­hogy utóbbiak nem zsold, hanem úrbéres terhek alóli részleges vagy teljes mentesség fejében forgatták kardjukat, értelemszerűen hiányoznak a központi kormányszervek kimutatásaiból és így a kutatás látóköréből is gyakran kies­nek. A kontingens törökkor végi jelentőségét jól érzékelteti, hogy a győri végvidéken mintegy 875, a kanizsai generalátus Murától északra fekvő vég­házaiban pedig legkevesebb 326 szabados létével számolhatunk a 17. század utolsó éveiben. Végh, 2009. 443-456. 44 Pálffy, 1999. 158-163. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom