Végh Ferenc: Egerszeg végvár és város a 17. században - Zalaegerszegi Füzetek 10. (Zalaegerszeg, 2010)

Bevezetés

jából közelítve a kérdéskör felé. Tettük ezt elsősorban azért, mivel Egerszeg végvárváros - korabeli elnevezéssel prezídium — társadalmát korszakunkban zömmel fegyverforgatók és hozzátartozóik tették ki. A választott optika újszerű megközelítést tett lehetővé, ami reményeink szerint árnyalja a Zala-parti településről alkotott képet. Természetszerűleg nem vállalkozhattunk minden fehér folt eltüntetésére, ellenben igyekeztünk felhívni a figyelmet a nyitott kérdésekre, irányt mutatva a téma további kutatói számára.

A feltárt ismeretanyagot hozzávetőleg azonos terjedelmű fejezetekbe igyekeztük rendezni, bár ezen törekvésünk a forrásanyag egyenlőtlen eloszlása miatt nem minden esetben valósult meg terveinknek megfelelően. Az egyes fejezetek tematikusán, rendszerezve és értelmezve adják közre a nem csekély ismeretanyagot, pótolandó a három évtizeddel korábbi vállalkozás talán legfőbb adósságát. A leírtak jobb megértését okmánytár és mellékletek: ábrák, diagramok, táblázatok és névjegyzékek segítik, amelyeket nem pusztán térkitöltő illusztrációként illesztettünk a monográfia végére. A terjedelmes, a legújabb feldolgozásokat is tartalmazó bibliográfia a témakörben való tájékozódást segíti, míg a forrásjegyzék segítségével a levéltári anyag összetételéről alkothat képet az olvasó.

Ehelyütt ragadjuk meg az alkalmat, hogy kifejezzük őszinte kö- szönetünket Pálffy Gézának (MTA Történettudományi Intézet, Budapest), a kötet lektorának, a mindig segítő szándékú kritikai észrevételeiért. Ugyancsak köszönettel tartozunk Dominkovits Péternek (Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára), Domokos Györgynek (Hadtörténeti Intézet, Budapest), H. Németh Istvánnak (Magyar Országos Levéltár, Budapest), Oross Andrásnak (Magyar Országos Levéltár, Budapest), Szvitek Róbertnek (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest), hogy a szerteágazó kutatásaik során fellelt, a legváltozatosabb helyeken található, vonatkozó iratanyagra felhívták figyelmünket, illetve gyűjtésüket önzetlenül rendelkezésünkre bocsátották. A Zala Megyei Levéltár (Zalaegerszeg) munkatársainak, különösen Ka- piller Imrének pedig a kitüntető bizalomért, valamint azon önzetlen szakmai támogatásért kell köszönetét mondanunk, amely nélkül jelen munka nem készülhetett volna el.

12