Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)

Pártvezetők, párttestületek, párttagok

két havonként ülésezett. A hierarchiában lejjebb haladva ezt követte a nyolc-tíz főből álló pártbizottság, amelyet a választmány alakított meg a tagjai közül, a város körzeti és üzemi alapszervezeteinek össze­fogására. Ez a szőkébb, de operatívabb grémium hetente-kéthetente ülésezett.26 1954 májusában némileg megváltozott - leginkább csak nevében - a párt szervezeti struktúrája. Ennek következtében a párt­választmány neve pártbizottság, ezé pedig párt-végrehajtó bizottság lett. A papíron deklaráltakhoz képest, a valóságos hatalmi struktúra éppen fordított volt. Leginkább a titkár egyszemélyi vezetése domi­nált, ő legfeljebb a pártbizottság néhány erős emberének adott még teret a hatalomból. Noha a városi pártelnöki tisztséget - melynek meglétére még 1951-ből is van adatunk - mindvégig dr. Gábor Ernő töltötte be, ha­talma nem ennek a kiüresedett formális címnek, sokkal inkább az 1919-es múltjából fakadó veteránságának és az ebből szövődött infor­mális kapcsolatainak volt köszönhető. Személyét a fontosabb dönté­seknél, különösen az első években nem lehetett megkerülni. A helyi SZDP szétverésében érdemeket szerzett, és már a „mun­ka” folyamán magas pozícióra ígéretet kapó Seress János lett egy központi döntés alapján - mint ahogy már említettük - az MDP első városi titkára Zalaegerszegen. Az ekkor mindössze 28 éves, érettségi­vel és az egy év jogakadémiával az átlagosnál iskolázottabbnak számí­tó, tettre kész fiatalember alaptípusa volt az idegen területre behelye­zett funkcionáriusnak. Ennek okán, de Seress konkrét személyétől, személyiségjegyeitől elvonatkoztatva, általában a későbbi események hátterét, belső logikáját - pszichés oldalról megvilágítandó - egy kis kitérőt kell tennünk. A tágabb értelemben vett helyi hagyományokkal, társadalommal, a magáétól eltérő kulturális mentalitással kezdeni mit sem tudó, de az erőből való politizálás lehetősége miatt azzal nem is törődő, központi­lag kinevezett káderek és az autochton lakosság között szinte termé­szetes módon éleződött ki a feszültség és alakultak ki menetrend­szerűen a konfliktushelyzetek. A „káderforgó” mozgatóinak nem is 26 Az MDP határozatai 1998. 38-39. p. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom