Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)
Pártvezetők, párttestületek, párttagok
két havonként ülésezett. A hierarchiában lejjebb haladva ezt követte a nyolc-tíz főből álló pártbizottság, amelyet a választmány alakított meg a tagjai közül, a város körzeti és üzemi alapszervezeteinek összefogására. Ez a szőkébb, de operatívabb grémium hetente-kéthetente ülésezett.26 1954 májusában némileg megváltozott - leginkább csak nevében - a párt szervezeti struktúrája. Ennek következtében a pártválasztmány neve pártbizottság, ezé pedig párt-végrehajtó bizottság lett. A papíron deklaráltakhoz képest, a valóságos hatalmi struktúra éppen fordított volt. Leginkább a titkár egyszemélyi vezetése dominált, ő legfeljebb a pártbizottság néhány erős emberének adott még teret a hatalomból. Noha a városi pártelnöki tisztséget - melynek meglétére még 1951-ből is van adatunk - mindvégig dr. Gábor Ernő töltötte be, hatalma nem ennek a kiüresedett formális címnek, sokkal inkább az 1919-es múltjából fakadó veteránságának és az ebből szövődött informális kapcsolatainak volt köszönhető. Személyét a fontosabb döntéseknél, különösen az első években nem lehetett megkerülni. A helyi SZDP szétverésében érdemeket szerzett, és már a „munka” folyamán magas pozícióra ígéretet kapó Seress János lett egy központi döntés alapján - mint ahogy már említettük - az MDP első városi titkára Zalaegerszegen. Az ekkor mindössze 28 éves, érettségivel és az egy év jogakadémiával az átlagosnál iskolázottabbnak számító, tettre kész fiatalember alaptípusa volt az idegen területre behelyezett funkcionáriusnak. Ennek okán, de Seress konkrét személyétől, személyiségjegyeitől elvonatkoztatva, általában a későbbi események hátterét, belső logikáját - pszichés oldalról megvilágítandó - egy kis kitérőt kell tennünk. A tágabb értelemben vett helyi hagyományokkal, társadalommal, a magáétól eltérő kulturális mentalitással kezdeni mit sem tudó, de az erőből való politizálás lehetősége miatt azzal nem is törődő, központilag kinevezett káderek és az autochton lakosság között szinte természetes módon éleződött ki a feszültség és alakultak ki menetrendszerűen a konfliktushelyzetek. A „káderforgó” mozgatóinak nem is 26 Az MDP határozatai 1998. 38-39. p. 19
