Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)
Pártvezetők, párttestületek, párttagok
titkolt célja volt a vezetők lehetőleg nem helybeliek közüli kiválasztása, illetve egy idő után - akár mondvacsinált okokból történő - áthelyezése az ország másik felébe, egy másik feladatra, nehogy szorosabb kapcsolata alakuljon ki a „bennszülött” lakossággal, minek következtében esetleg opportunizmusra vetemedhetett. A párt ugyanis elvárta mamelukjaitól, hogy vakon teljesítsék a legnépszerűtlenebb direktívákat is, ami egy rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel teli vidéken nehezen ment volna. A vezetők arroganciájára a vezetettek, a magyar történelemben már némi hagyománnyal bíró passzív rezisztenciával válaszoltak. Ez rendszerint tovább eszkalálta az eseményeket, emiatt az egyre dühösebb vezetők ingerküszöbe fokozatosan süllyedt, és egyre durvább formában hajtották végre a felettes szervek finoman szólva sem mindig pozitív ukázait. A majdnem korlátlan hatalommal való rendelkezés, ugyanakkor a felülről, néha elvtelen és személyeskedő kritika formájában érkező, munkájukkal szembeni elégedetlenség, hovatovább ledorongolás, szellemileg és fizikailag gyakorta felőrölte ezeket az embereket. Életútjuk ismeretében legtöbbször megállapítható a pszichés sé- rültségük, ami legtöbbször a szülők korai elvesztése, a már gyermekkortól elszenvedett megaláztatások és az állandó anyagi nehézségek, egyszóval a rendezetlen családi háttér, vagy egyenesen annak hiánya következményeként alakult ki. A párttól kapott feladat ritkán esett egybe - ha volt - a tanult szakmájukkal, így a tenni és megfelelni akarás az ismeretlen terepen legtöbbször elviselhetetlen kudarcokba torkollt. A sorozatos negatív élmények hatására az eredeti, általában naivan magasztos - amennyiben beszélhetünk egyáltalán ilyenekről - célok negligálódtak és sértettségből táplálkozó, sokszor iránytalan bosszúvággyá alakultak át. Mindezek az okok nem egyszer együttesen vezettek a személyiség teljes vagy részleges torzulásához, erkölcstelen életmódhoz, alkoholizmushoz és más, az általuk megtestesített hatalom által is „deviánsnak” minősített viselkedéshez. Ezt a kis kitérőt azért tartottuk fontosnak megtenni, hogy némileg érzékeltessük azt a tudati és lelki állapotot, amiben a kor nem kevés funkcionáriusa élt, kicsit jobban megérthessük - természetesen az el nem fogadás fenntartása mellett - motivációikat, cselekedetük nem mindig látható belső logikáját, mozgatórugóit. 20
