Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)
A kamaszodó város új ruhája – építészet és infrastruktúra
ban redukált - formában, ráadásul nem ritkán csak jelentős idó'beli csúszással valósultak meg. A város építészeti arculatának, fiziognómiájának átalakulásában az új, már korábban részletesen tárgyalt ipari üzemek, mint a ruhagyár és a vajgyár jelentették az első' lépéseket. Ezek az ipari építkezések - a nem túl messze eső honvédség és az AVH (határőr)laktanyájával együtt - egy új városrész alapját vetették meg. A ruhagyár ötemeletes vöröstéglás épülete, amely még a harmincas, negyvenes évek gyárépítészetének - ezúttal szolidan - modernista felfogásában épült, tömegével egy új súly-, illetve kristályosodási pontot jelentett a városképben. A mellette épült vajgyár ehhez képest eltörpült, mindössze a több tíz méter magas gyárkémény jelezte távolabbról egy ipari üzem jelenlétét. A meglehetősen hosszúra nyúlt építkezés folyamán a sajtó többször is lelkendezve írt a leendő üzem irodaépületéről, amely a „göcseji és a modern építkezés keveréke lesz”.435 Az elkészült irodai szárnyon azonban a legnagyobb jóindulat mellett is alig fedezhető fel ebből valami, talán a népi építészet bizonyos halvány elemei sejle- nek fel, de ennek göcseji eredete erősen kérdéses. A város harmadik nagyüzeme, a lényegében folyamatosan épülő kőolaj-finomító irodaépületei, főként legkésőbb épült étkezdéje már határozottan a korszakban irányadóvá emelt „szocreál” stílusban épültek. A város építészeti karakterére azonban ennek az épületegyüttesnek semmilyen hatása nem volt, mivel ezek az egybefüggően beépített részektől külön, távolabb készültek. A többi ipari üzem építészeti szempontból jellegtelensége, stílustalansága folytán említést sem érdemel, tervezésüknél inkább a semleges funkcionalizmus dominált, ami legfeljebb a szocreál néhány sematikus, provinciális megjelenésű elemével kombinálódott. Az ipari építészeten túl, leginkább a város köz- és lakóépületein hagyott némi nyomot az új korszak másképpen „Sztálin-barokknak” is titulált építészeti irányzata. Az ipari létesítmények jelenünkben különösen jól érzékelhető múlandósága miatt utólag, ez utóbbi épületcsoportot kell a korszak építészeti emlékei közül a meghatáro4bZala, 1951. július 1. 5. p. 151
