Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)

Kelemen Elemér: Wlassics Gyula minisztersége és a magyar népoktatás

lemének — „а XIX. század uralkodó eszméinek” jegyében liberális és demokratikus elvek szerint rendezte, szabályozta a modern közokta­tás társadalompolitikai jelentőségű alapkérdéseit. A „népiskolai oktatásról” szóló 1868. éviXXXVIII. te. alaptétele az állampolgári szabadság és az állami felelősség sajátos értelmezésén alapuló tankötelezettség, illetve a tankötelezettség kényszerét ellen­pontozó tanszabadság egysége és kölcsönössége. A tanítás és tanulás szabadságának elvéből szükségszerűen követ­kezett az iskolaállítás és -fenntartás (= az iskoláztatás) szabadsága. Ez a jog, illetve az ezzel együtt járó kötelezettség - szabályozott feltéte­lek mellett — a hitfelekezeti és polgári közösségekre (= községekre), az államra, valamint az egyes állampolgárokra, továbbá az egyének e célra létesült társulásaira és egyesületeire egyaránt kiterjedt. A tör­vénytervezet társadalmi és parlamenti vitája során e tekintetben el­hangzott bírálatok egyrészt az egyházak hagyományos történelmi ki­váltságainak állami korlátozását nehezményezték, főképpen a kato­likus klérus részéről, másrészt elsősorban az erősödő nacionalizmus nézőpontjából az állam közvetlen és közvetett befolyását tartották elégtelennek és erélytelennek. A kérdés ily módon történt szabályo­zása egyébként az eötvösi koncepció legfontosabb eleme, a külön­böző érdekek kiegyensúlyozásának elvi indokokkal, állambölcseleti érvekkel és gazdasági-politikai megfontolásokkal egyaránt alátámasz­tott, mesteri megoldása, az „egzigenciákhoz” igazodó reálpolitikai lé­pés volt. Az egyéni és kollektív szabadságjogok sajátos és előremutató tör­vényi garanciáját jelentette az országban élő nemzetiségek iskolai nyelvhasználatának, az anyanyelvi népoktatásnak a kodifikálása. Ezen a ponton a törvény lényegesen eltért mind a nacionalista indíttatású reformkori és 48-as előzményektől, mind pedig a századvég későbbi, nacionalista színezetű, a nemzetiségek asszimilációjára törekvő isko­lapolitikájától; tükrözte alkotójának a nemzetiségi kérdésben vallott s az egyidejű nemzetiségi törvényben is kifejezésre jutó liberális ál­láspontját. A törvény az egységes népoktatási rendszer intézménytípusainak - elemi és felső népiskola, polgári iskola, tanító- és tanítónőképez- de — megalkotásával csaknem száz évre szólóan lerakta a modern pol­gári oktatási rendszer szilárd alapjait, megteremtette a népoktatás 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom