Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Az önkormányzat az 1850-es évek közepén
A lakásnak legalább két szobából és a hozzátartozó mellékhelyiségekből (kamra, konyha, istálló stb.) kellett állnia, és a megyefőnök utasítása szerint a jegyzőség székhelyén a lehető legolcsóbb áron kellett kibérelni.146 Ez azonban Móczer István esetében valószínűleg nem okozott kiadást a városnak, hiszen a jegyző - maga is egerszegi háztulajdonos lévén147 - feltehetően a saját házában lakott. Elsődleges feladatát a város hivatalos ügyeinek adminisztrálása képezte, de az aktuális napi feladatok intézésébe is bekapcsolódott. Egerszegen többek között az adóbehajtásban is közreműködött. Az ügyek gyakorlati lebonyolítását azonban főként a városbíró és a két fizetett tanácsos végezte. Az egyik tanácsos hivatalos vagy magánjellegű távollétében a másiknak mindig elérhetőnek kellett lenni. Ha pedig a városbíró távozott el, akkor őt is nekik kellett helyettesíteniük. A tanács viszonylag gyakran ülésezett. Az üléseket az akkori Piaci utcában lévő városházán148 tartották, ahol két hivatalos helyiség állt rendelkezésre: a tanácsterem és a levéltár. A teremben egy asztal állt 18 db keményfa hátas székkel, mögötte 1 kisebb asztalt, egy nírást tartó állvány"-!, a falon pedig egy órát helyeztek el. A levéltárban két darab fenyőfa almáriumban tárolták az iratokat. A bútorzat általában rossz állapotban volt, a későbbiekben tervbe vették annak cseréjét. Minden hivatalnok számára külön asztalt, az egyre gyarapodó iratok megőrzésére pedig egy újabb állványt kívántak beszerezni. Ezenkívül a terem padlózatát is fel akarták újítani.149 Az ülések alkalmával a beérkező ügyeket, amelyeket a bíró vagy a jegyző szóban terjesztett elő, általában azonnal letárgyalták. A hozott határozatokat részletesen beírták az üléseken vezetett jegyzőkönyvbe, az esetleges véleménykülönbségeket, vitákat azonban nem rögzítették. A jegyzőkönyveket hónap végén mindig hitelesítették. Az 1850-es évek elején a városbíró, a jegyző és a fizetett tanácsosok, ezután a jegyző és a városbíró, az 1850-es évek közepétől pedig már egyedül csak a jegyző írta alá a jegyzőkönyveket. A szolgabírótól érkezett rendeleteket külön tartották nyilván. Ezeket az ún. »Nyílt rendeletek és körlevelek jegyzőkönyvé"-be másolták be. Emellett még "Hirdetókönyv"-et is vezettek. Ez a város által kiadott és nyilvánosan kihirdetett rendeleteket tartalmazta azok teljes szövegével, valamint a közzététel időpontjával.150 Ezenkívül természetesen számos más közigazgatási, gazdasági, pénzügyi jellegű és egyéb irat keletkezett. Az 1850-től 1855-ig terjedő időszakban az 14
