Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)

A definitívum 1853–1860 - Az önkormányzat az 1850-es évek közepén

igazgatási, rendészeti, gazdasági és pénzügyi ügykörökben évente elintézett ügydarabok száma átlagosan 700-at tett ki. Ezen belül azonban emelkedő tendencia mutatkozott, hiszen míg 1850-ben összesen 569, addig 1853-ban már 750, 1854-ben pedig 826 ügydarabot tartottak nyilván. Mindegyik évben a gazdasági ügyek aránya volt a legnagyobb.'51 A város költségvetésében az irodaszerek beszerzésére előirányzott összeg ugyancsak évről évre nőtt. Mindez az írásbeli ügyintézés növekedését, a hivatali tevékenység erősödését igazolja.152 A különféle bizonyítványok kiadása iránt folyamodók, valamint a panaszos ügyeikkel jelentkezők már oly gyakran érkeztek, hogy fogadásuk a napi hivatali munkát akadályozta. Ezért a választmány megpróbált rendet szabni. 1855. május 24-i ülésén elrendelte, hogy a bizonyítványokat kérvényezők ezután minden héten hétfőn és csütörtökön, a panaszaikat orvosoltatni kívánók pedig pénteken jöjjenek.153

A tisztviselők hivatali feladataik ellátása mellett általában más jövedelemszerző foglalkozást is űztek. Mindez oly mértékben lekötötte őket, hogy a város ügyeinek intézésekor állandó időhiányra, örökös elfoglaltságra panaszkodtak. Ha valaki lebetegedett, vagy más okból hiányzott egyből káosz keletkezett, a teendők összetorlódtak. Emiatt a város - mint azt majd később is látni fogjuk - mindvégig azért küzdött, hogy meglévő tisztviselőinek és szolgaszemélyzetének létszámát - még ha annak fenntartása nagyobb költséggel járt is - lehetőleg hiánytalanul megőrizze, s a felsőbb szervek racionalizálásra és célszerűsítésre irányuló, létszámleépítési törekvéseit valahogy kiküszöbölje vagy ellensúlyozza. Mindez különösen az 1850-es évek közepétől vált fontossá.

Ezt megelőzően, Pathy János városbíró 1852 májusában bekövetkezett lemondása után egészen 1855-ig a fontosabb pozíciókat tekintve nem történt lényeges változás az egerszegi elöljáróságban. Egyedül a szállásmester személye cserélődött ki. 1854-től az egerszegi származású Emrik János töltötte be ezt a tisztséget. Kinevezésének pontos dátumát nem közük forrásaink. Az akkor 26 év körüli fiatalemberről annyit tudunk, hogy elemi iskolát végzett, németül beszélt, munkájáért pedig évente 100 pengőforint fizetségben részesült. Tűzifa járandóságát nem természetben, hanem pénzben kapta meg, ennek összege 36 pengőforintot tett ki. Képességeit, politikai érzületét, magatartását és szorgalmát jónak minősítették.154

75