Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)

A provizórium kora 1851–1853 - Az önkormányzat működése 1850–1853

lel ajánlotta meg számukra, hogy ezzel kapcsolatos teendőiket nemcsak a postautakon, hanem a mellékutcákban is pontosan és rendesen el kell látniuk.131 Felsőbb rendelet folytán a tanácsnak kellett gondoskodnia a mezőn legelő állatok felügyeletéről is. A pásztorkodásra sok jelentkező akadt, az alkalmas és megbízható egyént azonban mindig nehéz volt kiválasztani. 1852 májusában pl. ló- és ökörpásztort kerestek, lópásztornak megfelelő személyt azonban se a tanács, se a választmány nem talált. Ökörpásztornak Vörös Józsefét fogadták fel, akinek minden ökör után 30 krajcárt fizettek a gazdák. A pénzt neki magának kellett beszednie, ha azonban valaki nem akart fizetni, a város segítséget nyújtott a behajtáshoz. A választmány kikötötte, hogy az ökörpásztor tartozik »minden elejbe hajtandó és őrzése alá bízandó ökrökre jó gondot viselni, és azokat éjjel s nappal híven őrizni." A saját két tehenén kívül az ökrök mellett semmiféle más marha őrzésével nem foglalkozhatott, a vigyázatlansága miatt keletkezett kárt pedig meg kellett térítenie. Külön személy, a város csordása vigyázott a tehenekre. Valószínűleg őt is évente alkalmazták. Forrásaink 1853-ból közlik a nevét, akkor Kováts István látta el ezt a feladatot.132 A szántóföldek, rétek rendjére a mezőőrök ügyeltek. 1853 elején az egyik elhalálozott mezőőr, Torma Ferenc helyére újat kellett keresni. A másik, addigi mezőőr neve ismeretlen. Végül a tanács 1853. január 17-én Soós Ferenc és Szakonyi Ferenc egersze- gi lakosokat bízta meg ezzel a szolgálattal. Évi fizetésük fejenként 80 váltóforintot tett ki, ezenkívül egy pár új és egy pár fejelés csizmát kaptak, s a büntetéspénzből is részesedtek.133 A városi téglásmesterrel ugyancsak évről évre kötöttek szerződést. 1852-től Heschl Antal ollári tégláslegény nyerte el ezt a megbízást. Addigi jó magaviseletét, mesterségbeli jártasságát az ollári számtartó bizonyítványa igazolta, ezért esett rá a választás. Fizetését az égetett tégla, illetve cserép mennyisége és fajtája alapján állapították meg.134 A toronyóra felhúzásáért és karbantartásáért felelős órásmester ezen időszakban Rausch Jakab volt. A szerződést vele is évente újították meg. Bére egész évre 30 pengőforintot tett ki, amit féléves részletekben fizettek ki számára.135 A város szolgáinak teljesítményét jelesebb ünnepeken hagyományosan borral jutalmazta. A városi pénztár üressége folytán azonban 1852-ben felmerült a kérdés, hogy ezt a szokást ezután is fenntartsák-e. A választmány 1852. június 13-i ülésén arra hivatkozva, hogy a szolgák amúgy is "becses fizetéssel" vannak ellátóé