Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A provizórium kora 1851–1853 - Az önkormányzat működése 1850–1853
noksági ügyek intézésére.127 Ennek folytán az egerszegi városi tanács 1851. szeptember 11-én és 1851. október 13-án is úgy nyilatkozott, hogy kész az árvaválasztmány megalakítására és az árvaügyek saját hatáskörben történő kezelésére. Nyilatkozatát 1853. augusztus 22-én megismételte.128 A rendelet végrehajtása kapcsán azonban sok bizonytalanság merült fel, ezért a gyakorlatban az árvaügyekkel a járásbíróságok foglalkoztak.129 így a választmány létrehozására egyelőre a megyeszékhelyen sem került sor. A kívülállók részvétele a községi választmány ülésein és a meglévő, külön feladatok elvégzésére felállított választmányok összetétele egyaránt azt bizonyítja, hogy az önkormányzati szervek a lehetőségekhez mérten igyekeztek valamilyen szinten bevonni a polgárokat a közügyek intézésébe. Szolgaszemélyzet, fertálybírák A szolgaszemélyzet félfogadásába a felsőbb hatóságok különösebben most sem avatkoztak bele. Forrásaink ezen időszakban a szolgák és szegődményesek között három hajdút, két éjjeliőrt, két mezőpásztort, egy ökörpásztort, egy csordást, egy lópásztort, egy téglást és egy órást említenek. 1852 júliusában a választmány a hajdúk kérését méltányolva, felemelte fizetésüket. Ezzel együtt azonban a velük szemben támasztott elvárásokat is módosította: utasította a tanácsot, hogy a magasabb fizetésre tekintettel a következő évtől csak olyan hajdúkat fogadjon fel, akik "legalábbis az írást és számokat elolvasni tudják".130 1852 végén lemondott a város addigi két éjjeliőre, Horváth Mihály és Varga József. Helyükbe az 1853. január 4-i tanácsülésen Greczi Jánost és Vörös Józsefet fogadták fel. Évi fizetésként fejenként 12 váltóforintot kaptak, ezen kívül járt nekik egy pár új és egy pár fejelés csizma, valamint három évre egy hosszú szűr. A tanács kötelességükké tette, "az éji szoros vi- gyázat"-ot. Ezen feladatuk mellett ők végezték a sírásást is. Ezért külön fizetségben részesültek: egy nagyobb sír megásásával 1 váltóforintot, egy kisebb (gyermek) sír megásásával 45 krajcárt kerestek. A temetőben termett fű szintén őket illette, a temetkezésre még nem használt területet pedig megművelhették. A tavaszi hóolvadás megindulásakor a vízeresztési munkákat is elvállalták. Ezért kettőjük részére évente 16 pengőforintot kértek. A tanács ezt azzal a feltételéi
