Molnár András: Zalaegerszeg 1848-1849-ben - Zalaegerszegi Füzetek 5. (Zalaegerszeg, 1998)
Honvéd újoncozások
újoncok lehető legrövidebb idő alatt harcosaink dicsőséges sorai közé avattassanak”.116 Szemere Bertalan miniszterelnök Csertánt hivatalosan május 15-én nevezte ki Zala megye kormánybiztosává. Csertán május 26-án már Kanizsán tartózkodott, innen szólította fel a megye alispánját: „A kormány által biztosul küldetvén ki, az újoncok kiállítása kötelességül tétetett, miről minél hamarabb intézkedni szükségesnek tartom”.117 A kormánybiztos felhívására a magyar hadügyminisztériumtól már korábban megérkezett rendeletek nyomán Koppány Ferenc főadószedő május 27-én elkészítette a megyére eső újonclétszám felosztását. Miután az országgyűlés újabb 50.000 újonc kiállítását hagyta jóvá, ebből a létszámból 1142 újoncot kellett Zala megyének kiállítani. Mivel az előző évben megajánlott 200.000 újoncból Zalára eső 4565 főből hiányzott még mintegy 1933 újonc (főként a Muraköz tartós császári megszállása miatt), most ezt a hátralékot is a felszabadult, magyar kézen lévő öt zalai járásnak kellett kiállítani. A felosztáshoz ez alkalommal is Fényes Elek statisztikáját használta a főadószedő. Eszerint az egerszegi járásnak 184 fő újonnan kivetett, és 140 fő hátralékban maradt, összesen tehát 324 fő (az egész megyének 2175 fő) újoncot kellett kiállítani.118 Az újoncállítás részleteiről Zala megye állandó bizottmányának Keszthelyen, 1849. május 31-én tartott ülése rendelkezett. A hadügyminisztérium május 2- án, ill. május 15-én kelt leiratai alapján jóváhagyták a megyére eső újonclétszám felosztását, és többek között az alábbiakat rendelték el: a tisztviselők a kívánt újonclétszámot „a községek által toborzás útján szerzendő újoncokból iparkodjanak kiállítani, s ha ily önkéntesek nem találtatnának, nyúljanak a sors szerinti húzáshoz, értesítsék a népet arról, hogy az önként s jókedvből [beálló] katonának a magyar hadseregben mennyivel nagyobb a tekintete azoknál, kik hazafi kötelességöknek teljesítésére nem önhajlamukból, hanem erre a törvény szigorúsága által kénysze- ríttetnek.” Mivel az újoncozásról hozott törvény a toborzást és a helyettesítést is megengedte, a megye állandó bizottmánya elrendelte, hogy a községek a toborzást amennyire lehet, csak a magok kebelében intézzék, vagy legalább a megyebeliekre nézve oly egyénekre terjesszék ki, kik a jelen újoncozási besorozás alól 63
