Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)
IV. A Zalaegerszegi Állami Elemi llskola - A tanítók
A tanítók Az iskola államosításával a tanítók helyzetében jelentős változás következett be. A város rosszul fizetett alkalmazottaiból valamivel jobban dotált állami tisztviselők lettek, akik ha lassan is, de haladtak eíőre a ranglétrán. A város vezetőségének, az iskolaszéknek nem voltak többé kiszolgáltatva. Helyhezkötöttségük is megszűnt. Az állami tanítók helyzete sok vonatkozásban irigyelt volt a tanítóság egésze részéről, és Zalaegerszeg az állami iskolák között nem számított rossz helynek. Ezt mutatta az is, hogy az első világháború előtt a zalaegerszegi állami iskolához nem olyan tanítók nyertek beosztást, akik itt kezdték tanítói pályafutásukat. Zalaegerszegre áthelyezést nyerni már eiolépésnek számított, amit több évi — falun vagy nemzetiségi vidéken eltöltött — tanítás után lehetett csak kiérdemelni. Csak példaként említjük meg: Csiszár József a muraközi Perlakróf, Makara Mária a felvidéki Sztropkóról, Takács József és felesége Liptószentmiklósról, Nóvák Mihály Andráshidáról került Zalaegerszegre. Természetesen voltak akik továbbmentek Zalaegerszegről, így például Kovács György Újpestre, Péterffy József Kiskundorozsmára, tehát mindketten nagyobb városok peremvidékére 05 . A fluktuáció azonban minimális volt. A községi iskolától átvett 13 tanító közül az első világháborúig csak kettő kérte az áthelyezését és hatan nyugdíjba mentek. Az 1914-ig Zalaegerszegre helyezett 23 tanító közül pedig hatan mentek tovább, akik közül egy-kettő csak helyettes volt. Az első világháború előtt csak hosszú szolgálat után került sor a nyugdíjazásra. Paukovichot és Faliért 1911-ben felszólították, hogy kérjék nyugdíjazásukat, de ekkor egyikük sem akart még elmenni, pedig már mindkettő csak Zalaegerszegen 46, illetve 38 éve tanított. Még három évet tanítottak a nyugdíjig, Faller azonban nem élvezhette a nyugalmat, mert meghalt 00 . Kontor Mihályt 1901-ben 52 évi szolgálat után nyugdíjazták, miután már két évet előzőleg betegszabadságon töltött'". Az első világháborút követő időszak változásai nagyobb mérvű fluktuációt hoztak. 1915 és 1924 között eltelt tíz év alatt 29 tanítót helyeztek Zalaegerszegre, akik közül azonban nyolc egy év múlva, egy két év múlva, hét négy vagy több év múlva, de még 1931 előtt már nem tanított a zalaegerszegi iskolánál. 1918 és 1931 között a tanítótestület úgyszólván teljesen kicserélődött. Az áthelyezések és a nyugdíjazások révén 1931-ben a 19 állami tanító között csak egy volt olyan, aki már az első világháború előtt is Zalaegerszegen működött, Szalay Sámuel, a II. körzet igazgatója. Az 1920-as évek végére azonban a tanítótestületek ismét stabilizálódtak, és 1945-ig már csak egy-egy nyugdíjbamenetel vagy elhelyezés okozott változást. Sajnos forrásaink nem teszik lehetővé, hogy az állami tanítóvá válás rögös útját rekonstruáljuk. Néha ugyan említést tesznek arról, hogy helyettes tanító nyert az iskolához beosztást, akinek a szerződése a tanév végén lejárt, és a nyári szünetre már nem is kapott fizetést, de ezeknek a személyi változásoknak a figyelemmel kísérésére a források töredékes volta miatt nincs lehetőség. A két világháború között jelentkezett értelmiségi munkanélküliség iskolánkban is megmutatta a hatást. Nem egyszer fordult elő, hogy fiatal végzett tanítónő kérte, hogy díjtalanul taníthasson néhány órát, mert gyakorlatot felmutatva nagyobb reménynyel pályázhatott egy-egy megürült állásra 08 .
