Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Schweitzer Gábor: A virilizmus és a "zsidókérdés" az 1920-as évek törvényhatósági reformjai tükrében

ában 4-8% között mozgott a zsidó vallású virilis választók száma, míg magasan az országos átlag fölötti arányszámokat produkált Zemplén vármegye, ahol a zsidó virilis választók két, a II. és IV. adókategóriában országosan is egyedülálló, 50% fölötti részesedést értek el.

A jogalkotó természetesen nemcsak a felekezeti arányok alakulását kísérte figyelemmel, hanem a virilis választók társadalmi összetételének esedeges változását is. Mérlegelni kellett ugyanis, hogy a politikai retorika által preferálandó „kisgazda” rétegek képviseletére milyen hatást gyakorolhat a kettős adószámítás lehetőségének megmaradása, ami a pillanatnyi állapot szerint nem tűnt számukra túlontúl kedvezőnek. Részben hasonló motívumok miatt kellett végiggondolni az általános kereseti adó megtartásával, vagy' eltörlésével kapcsolatos felvetéseket. A jogalkotónak tehát politikai céljai elérése érdekében sok, egymással is konkuráló szempontot kellett bölcsen mérlegelnie ahhoz, hogy nehogy' elveszítse a vámon azt, amit megnyerni szándékozott a réven. Ehhez, és csakis ehhez nyújthattak támpontot a statisztikai adatkérések.

* * *

Scitovszky Béla belügyminiszter mindenesetre 1928. nyarán beterjesztette a képviselőházban 592. szám alatt a közigazgatás rendezéséről szóló törvény'javaslatot. A javaslat viszontagságos és hosszadalmas útjának ismertetésétől — miként vándorolt a törvényhozás két kamarája között, s közben 1928-1929 fordulóján kívülről miként módosította a javaslatot a kormány'párti intervenció83 — eltekintenénk, ennél fogva most csak a kiinduló- és a végpont, azaz a javaslat (a. pont alatt) és a következő év ny'arán kihirdetett törvény (b. pont alatt), viriliseket legközvetlenebbül érintő eltéréseire utalnánk.

1. a.) A javaslat szerint — radikális léptékű csökkenést kilátásba helyezve ezáltal — a törvény'hatósági bizottság azon tagjainak a száma, akik választás, továbbá szakszerűség vagy érdekképviselet jogcíme alapján kerülnek a bizottságba, a lakosság létszámához igazodik. Míg vármegyéknél 800 lakosra, addig törvény'hatósági jogú városoknál 600 lakosra eshet egy-egy bizottsági tag, mégpedig oly módon, hogy számuk várme83 Az egységes párt külső intervenciójához lásd: A közigazgatási törvényjavaslat tárgyalásai. Városok Lapja, 1929. február 1.

96