Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Kende Tamás: Vérvádak a kelet-európai antiszemitizmus szellemtörténetében. Historiográfiai megközelítés

A kelet-európai zsidóság történelme historiográfiájának mindmáig egyedülálló összefoglalójában a szerzők kitértek a vérvádak és a pogromok kérdésére, azok kortársi, majd a szovjet korszakban folytatott történetírói, történettudományi megítélésére. A pogromok, a kiűzetések és a vérvádak témáját tárgyaló alfejezetüknek Simon Dubnov, Alekszan- der Tager, Maurice Sámuel és Hans Rogger7 munkái a forrásai.8 Hans Roggernek a kötet megírásakor újszerűnek számító, a hírhedt vérvádas Beilisz-ügyre és az Oroszországi Birodalom „zsidópolitikájára” fókuszáló publikációi ellenére általánosnak és változatlannak tűnt az a historiográfiai hagyomány, mely a szóban forgó jelenségeket leszűkítette egy a századelőn kialakult politikai diskurzus kontextusára. E hagyomány középpontjában nem nehéz felfedezni a zsidó martirológiát a cári rendszert kriminalizálni kívánó — tágan értelmezett - forradalmi hagyomány mellett. Ez a hagyomány az évszázados együttélést és annak lehetséges történetét, történelmét ignorálta.

Minden történeti munka sajátja a klasszifikáció és a szelekció. Ez különösen igaz a nagy, általános összefoglaló munkákra. Nincs ez másképp az általam kutatott téma — annak sajátosságából fakadóan túlnyomó- részt zsidó- és zsidócentrikus — történeti irodalma esetében. A XX. század legvégének legnagyobb modern zsidó történeti összefoglalójának szerzője is szelektált, — természetes módon. A sok évszázados zsidó történelmi és a másfél évszázados modern, tudományos történetírói hagyományt korszerű eszközökkel folytató David Vital nagyszabású köz- és eszmetörténeti összefoglalójában a kelet-közép-európai vérvádakra és pogromokra vonatkozó történeti, tudományos toposzok tisztességesen összefoglalva szerepelnek. Ugyanakkor, az európai zsidóságnak a francia forradalomtól a második világháborúig terjedt) unilineáris történetét tárgyaló művében, az oroszországi pogromok, vérvádesetek, a zsidókat korlátozó cári politika és törvénykezés, valamint a tiszaeszlári vérvád tárgyalása mellett elsikkadtak (valójában egyáltalán nem említődtek) a térben és időben közeli — és a lefolyásukat tekintve meglepően hasonló — nem

7 Tager, A. Sz.: Carsgkoepravitefs^tvo i deto Bejlisga. Krasznüj Arhiv, 1932. 5-6.; Tager, A. Sz.: Carsgkaja Rosspyija i deto Bej/isga. Moszkva, 1933.; Sámuel, Maurice: Blood Accusation: The Strange Histoty of the Beilis Case. London, 1967.; Roger, Hans: The Beitis-Case. Anti-Semitism and Politics in the Reign of Nicholas II. Slavic Review, 1966. 4. Roggernek ez volt az első jelentős publikációja a tárgyban. Azóta több tanulmánya is tárgyalta a kérdést.

s Hundert, Gerschon David — Bacon, Gerschon C.: The Jews in Poland and Russia. Bibliographical Essays. Indiana University Press, Bloomington, 1984. 170-172.

47