Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)
Vonyó József: Gömbös Gyula és a zsidókérdés
mind a nemzet egésze esetében nem az ismeretek bővítésére, hanem a nevelésre tették (NM 89). A szándék komolyságát igazolta a középiskolákról szóló 1934:XI. te., majd az erre épülő rendeletek az osztályfőnöki órák bevezetéséről, a diákok értékelésének szabályozásáról stb. Ezek szellemében az egyetemi felvételt is biztosító érettségi vizsgán a tanulók alkalmasságát elsősorban nem a tudásszint vizsgálatával kellett megállapítani, hanem azzal, hogy a jelölt „erkölcsi szemléletét” összevetik a „nemzeti világnézettel”.62 Ugyanígy emelték ki a nemzetnevelés fontosságát az iskola kapuin kívül is, s annak céljaként az „egységes magyar világnézet kialakítását”. Ennek zálogát pedig az ősi eredetű népi kultúra kiemelt fejlesztésében látták (NM 85). A célt „a nemzeti fejlődés ügyét szolgáló tudományos, művészeti, irodalmi törekvések okszerű és egyenletes támogatásával”, másrészt az „életképtelennek bizonyult és szervezeti hibában szenvedő” intézmények összevonásával vagy megszüntetésével ígérték megvalósítani. Ennek rendelték alá a pénzügyi keretek felhasználását is (NM 87—88). Az 1932—1935 között megfogalmazott tervek, foganatosított intézkedések alapján azt mondhatjuk: Gömbös nem adta fel az 1920-as évek közepére kialakult programját, a fajvédelmet. A változás nem ennek tartalmában, hanem a megvalósítás módjában, ütemében és nyilvánosságának mértékében ragadható meg. Mindenekelőtt abban, hogy — a kényszerítő körülmények miatt — nem beszéltek a fajvédelemről. Ezzel együtt elnémult az antiszemita hang, ami kifejezte: Gömbös elhagyta a fajvédelem „negatív” aspektusának, a zsidóság minden téren történő korlátozásának nyílt hangoztatását, s a korabeli közvélemény azt tapasztalhatta, hogy ilyen tartalmú gyakorlati lépéseket sem tett. Megmaradt azonban az általa megfogalmazott feladat „pozitív” oldala: a magyarság gyarapítása. A Nemzeti Munkatervnek a magyar faj gazdasági megerősödésére, ősi kulturális értékeinek megőrzésére, iskoláztatására, szociális védelmére (stb.) vonatkozó pontjaiban szinte kivétel nélkül megtalálhatjuk a fajvédő program megfelelő tartalmi elemeit. Esetenként még a megfogalmazások is kísértetiesen hasonlóak, mi több szó szerinti azonosságot mutatnak. 62 Nagy Péter Tibor: A magyar oktatás második, államosítása. Educatio, Budapest, 1992. 29, 93—95.; T. Kiss Tibor: Oktatáspolitika a Horthy-rendszerben Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint miniszteri tevékenységének tükrében. In: Egy letűnt korszakról 1919—1945. Szerk.: Sántha Ilona. Kossuth Kiadó, Budapest, 1987. 201. 38