Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Vonyó József: Gömbös Gyula és a zsidókérdés

A fentiek magukban hordozzák a harmadik tendenciát: egyrészt (gazdasági tekintetben) a pénzügyi szféra, az ipar és a kereskedelem, másrészt (társadalmi vonatkozásban) a nagytőke (és részben a nagybirtok) korlátozásának szándékát. Mindenekelőtt azáltal, hogy a mezőgazdaság, illetve a kis- és középegzisztenciák érdekeinek érvényesítése eleve csak a zömében zsidó érdekeltségű ágazatok és magasabb tulajdonkategóriák rovására volt realizálható. Másrészt a Nemzeti Munkaterv utóbbiak érdekeit szolgáló pontjainak megfogalmazása valóban általános, sőt „ködös”, ahogy a kortársak nagy' része és az utókor is jellemezte a dokumentumot. A konkrétabban értelmezhető pontok viszont szinte kivétel nélkül korlátozásukra irányuló szándékot tükröznek. Az ipar mozgásterének szűkítését célozta az 55. pontban megfogalmazott, s már idézett elv. Az ipari árak csökkentését szolgálta az ármegállapító bizottság átszervezése, s általa nyomásgyakorlás „az ipari cikkek igazságos áralakulására” (NM 41 és 59). A nagykereskedelmi érdekeltségeket sértette a közvetítőkereskedelem leépítésének és a külkereskedelem „egységes vezetés alá” vonásának terve (NM 62 és 64—65). A hitelpolitika alapelve („A hitelt eszköznek tekintjük a nemzeti termelés szolgálatában.”) és a „tisztán öncélú kiuzsorázó hitelpolitika lehetetlenné tételére” irányuló szándék (NM 74) éppúgy a banktőke korlátozását szolgálta, mint az olcsó és bőséges hitel ígérete (NM 75), a hitelszervezet — összeolvasztások révén végrehajtandó - apasztása (NM 77) és fokozott ellenőrzése „az egyetemes nemzeti érdekek szempontjából” (NM 78). Az adó- és illetékrendszer változtatásának kilátásba helyezett trendje is azt sejteti, hogy' a tőke, illetve a nagy' vagyonok rovására kívántak kedvezőbb feltételeket teremteni a mezőgazdaság és a kisegzisztenciák számára (NM 25).

A szociálpolitika és az egészségügy terén csakúgy' az anya-, csecsemő- és gyermekvédelemre, valamint a Gömbösék által nemzeti jellegűnek tartott vidék helyzetének javítására tették a hangsúlyt, mint egy évtizeddel korábban (NM 94-95).

A kultúrpolitikai törekvések alaptételét rögzítő pont volt az egyetlen a Nemzeti Munkatervben, mely szóhasználatával is a húszas évek fajvédő programjára emlékeztetett: „Magyar faji sajátosságokban gyökerező, keresztény erkölcsön és világnézeten felépülő nemzeti kultúrát akarunk” (NM 83). Ennek szellemében — jóllehet a gazdasági érdekeknek megfelelően hangoztatták „a korszerű fejlődésnek megfelelő műszaki ismeretek” terjesztésének fontosságát (NM 84) — a hangsúlyt mind az iskola,

37