Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Németh László: A Zala megyei zsidóság gazdasági megsemmisítése

ba tartozékaival együtt a zsidó erdőbirtokokat 1944. augusztus 19-én.10 Habár ezen törvény a korábbiakhoz képest nem járt az ország szempontjából olyan súlyos gazdasági következményekkel, a magyarországi zsidóság a földtulajdonlás lehetőségének elvesztését az emancipációs jogok végső felszámolásaként értelmezte.

A zsidótörvények meghozatalában a regnáló kormányokat nem elsősorban a Németország részéről megnyilvánuló presszió motiválta, hanem az a belső társadalmi nyomás, amelynek célja a magyarországi zsidóság anyagi helyzetének meggyengítése, vagyonuk kisajátítása, s állami újraelosztása révén javaik keresztény kézre juttatása volt. A magyar zsidóság 1941-ben — mai értéken számolva — 14-24 milliárd dollárral egyenértékű tulajdonnal rendelkezett, s ennek a vagyonnak a kisebb hányadát a zsidótörvények révén, a nagyobb részét 1944-1945-ben elveszítette.11

Az életbe lépő diszkriminációs törvények komoly veszteségeket okoztak a zsidó kis- és középpolgárságnak, ám sok esetben az állam nem hajtotta végre maradéktalanul az általa hozott intézkedéseket. A gazdaság helyzete ugyanis nem engedte meg a zsidó tudás és tőke azonnali és teljes kirekesztését az ipari és kereskedelmi forgalomból. Zala megyében is érezhető nehézségek jelentkeztek, elsősorban az utóbbi területén. Már 1938-ben problémák adódtak az állatértékesítés terén, mivel a zsidó kereskedők és felvásárlók csökkentették vásárlásaikat. Ettől az időtől kezdve bizonyos közszükségleti cikkekben áruhiány jelentkezett (cukor, rizs, só, liszt és petróleum), mivel a kiszorított zsidók helyére kerülő keresztény kereskedők sem kapcsolatokkal, sem tapasztalattal nem rendelkeztek.12 További problémát jelentett a tőkehiány, mely nemcsak a zsidótörvények, hanem a háborús pszichózis eredménye is volt, ugyanis a bankok és a nagykereskedők sem mutattak hajlandóságot a hosszú távú hitelezésre. A háborús félelmek a lakosságot felvásárlásokra ösztönözték, amely pánikot keltett a keresztény kereskedők körében, akik a hagyományos

101944. augusztus 19-étől 1945. október 4-ig a szombathetyi erdőigazgatóság kezelte ezeket az erdőket, a tulajdonos Államkincstár megbízásából. Utána ezen feladatokat a zalaegerszegi erdőigazgatóság vette át. 1945-ben a zsidótörvények érvényessége megszűnt, visszaállt az államosítás előtti állapot. Vissza kellett volna kapnia minden zsidó földtulajdonosnak a birtokát. Sajnos kevesen tértek haza, gazdádanul maradtak az erdők. (Szakács László, kerületvezető erdész gyűjtése.)

11 Kádár Gábor —Vági Gábor: Aranyvonat. Osiris, Budapest, 2001. (Kádár —Vági 2001.) 26.

I2ZML Zala vármegye főispánjának iratai 115/1938.

202