Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)
Németh László: A Zala megyei zsidóság gazdasági megsemmisítése
céhes mentalitáshoz szokva (állandó kuncsaftok, előre kiszámítható forgalom) nehezen kezelték az új helyzetet. A keresztény társadalom „helyzetbe került” tagjai anyagilag egyre érdekeltebbé váltak a zsidók diszkriminációjában, majd kifosztásában, s az állami intervenció szükségességét hangoztatták. A Zalavármegyei Baross Szervezetek Szövetsége 1942. december végi határozatában például arra kérte a Baross Szövetség Országos Központján keresztül a kormányzatot, hogy „miután a földtulajdon keretében erős kézzel rendet teremtett, hasonló módon járjon el az ország területén levő összes zsidó, vagy zsidó érdekeltségű gyárak, bankok, vállalatok, bányákkal szemben. Zárolja a bútor és építési anyag kereskedelmet, valamint a porcelán, fém, ékszer és arany ipart. A vezető állásokban levő összes zsidót, fél-zsidót, vagy akinek felesége zsidó származású, azonnali hatállyal távolítsa el. A felszerelt iparokban csak kijelölt keresztény magyar jogosultak dolgozhassanak.” „A gyáripar és a nagy- vállalatok zsidó érdekeltségű körzetképviseletét haladéktalanul szüntesse meg.” A Czobor Mátyás elnök — korábban Zalaegerszeg polgármestere — által jegyzett határozat mindezeket azért követelte, hogy „a keresztény magyar kereskedelem és ipar valóban keresztény és magyar legyen.”13 Az őrségváltás eredményeképpen 1943-ra — az 1938-ban még 80 507 zsidó kereskedőből 35 920-nak kellett az üzletét átadnia, a 73 877 iparos közül 47 948 adta be iparát, a 8583 magyar gyógyszerész közül 475 zsidó származásúnak kellett távoznia, a 888 magyar állatorvos közül 237-t köteleztek hivatása feladására. 892 zsidó hírlapíró közül 732-nek felmondtak, s 1944-re 638 mérnök, 12 976 mezőgazdász és 49 996 ügyvéd, illetve jelölt helye „ürült meg”.14 A gazdasági őrségváltás egyik legérdekesebb eleme a zsidó földbirtokok átruházásának kérdése volt, melyek elvételének indoklása úgy szólt, hogy' azokat magyar kézbe kell venni, és elsősorban a rászorulók — vagyis a szegény földművesek — részére kell belőlük juttatni. A rendelkezésünkre álló zalai dokumentumokból látható, hogyT ebből alig-alig valósult meg valami. Az úri középosztály tagjai, kapcsolataikat és befolyásukat kihasználva szinte azonnal kisajátították a szőlő- és földbirtokok értékesebb állományait. Meghökkentő a rengeteg közbenjárást és intézkedést kérő levél, amit ez ügyben írtak. A zalai Sternthal Bernát birtokára például dr. Balogh Kálmán nyugalmazott felsőházi tag, elnöki tanácsos és Than Károly nyugalmazott altábornagy', 11 Uo. 118/1943 l4Ságvári 2002. 23. (Közlései a zsidótörvények és BM-rendeletek mellékleteiből valók.) 203
