Szentgyörgyvölgytől Kehidáig. A zalai falvak történetének levéltári forrásai (Zalaegerszeg, 2001)

Káli Csaba: A községtörténet 20. századi forrásai a Zalai Megyei Levéltárban

illetve szavazóköri jegyzőkönyvekből ismerhetők meg. A választás néha fontossá váló mellékkörülményei (szabálytalanságok, botrányok, fellebbezések) a központi választmány (1990 után választási bizottság) iktatott irataiból deríthetők ki. Önmagában a politikatörténetnek is fontos, ám a társadalom- és gazdaságtörténetnek még inkább megkerülheteden forrásai a választói névjegyzékek. Értéküket fokozza, hogy nemcsak a választás évében készültek el ezek az összeírások, hanem minden évben fel kellett venni őket, részben a jogszabályok, részben pedig az élet által hozott természetszerű változások miatt.

1950-ig a megye legfontosabb egyszemélyi vezetője a főispán volt, aki a járásokon keresztül bármely községről, bármely kérdésben tájékoztatást kérhetett és kaphatott. Különösen értékesek azok a jelentések, amelyek egy-egy tárgykörben minden községből befutottak hozzá. Leginkább az 1945-ös év — és még az azt követő pár év — rejt olyan településsoros összeírásokat, amelyek sok, máshonnét nem nagyon megszerezhető információt tartalmaznak. 1945 után az új központi hatalom és a megszálló Vörös Hadsereg, illetve a Szövetséges Ellenőrző Bizottság helyi, megyei parancsnoksága, mindent tudni akart a számukra ismeretlen terepről, így a közigazgatási hatóságoktól a legkülönbözőbb adatok garmadáját kérték, amit rendszerint a főispán gyűjtött össze és nyújtott be hozzájuk. így maradtak ránk — másodpéldányként — az említett településsoros adatok például a községi, járási tisztviselőkről, lelkészekről, papokról, háborús károkról, a földreform végrehajtásáról, az ipari üzemekről, vagy a politikai pártokról és vezetőikről.

A második világháborút követő évekből a megye második számú vezetője, az alispán iratai között is találhatunk értékes, összeírás jellegű adatsorokat, de az ezt megelőző évek, évtizedek idejéből még a főispánénál is szerényebb az alispáni irathagyaték. Ebből szigetszerűen emelkedik ki egy, az 1920-as évek közepén keletkezett irategyüttes, az úgynevezett közigazgatási tájékoztató lap, amely az alispáni iratok egyik állagát képezi. A jelzett időpontban országos összeírást rendeltek el Magyarország minden településére kiterjedően, melynek célja egy teljességre törekvő állapotfelmérés volt. Az íveket a helyi (kör)jegyző töltötte ki, a legtöbb esetben tökéletes alapossággal. A többoldalas kérdőív hat nagyobb témakörbe csoportosítva gyűjtötte össze a településre jellemző adatokat. Ezek a következők: I. A község általános leírása, melynek keretében (rö44