Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)
Piacok, vásárok, sokadalmak a középkori Zalában
Zalai Millennium l. PIACOK, VÁSÁROK, SOKAD ÁLMÁK A KÖZÉPKORI ZALÁBAN Ha mai gazdasági fogalmakat használunk, akkor a vásárt olyan helyként és alkalomként határozhatjuk meg, ahol az eladók és a vevők meghatározott időközönként adásvétel céljából összegyűlnek. A régi korokban a vásár azonban ennél jóval több volt, az árucsere mellett a szórakozás, mulatozás, valamint a hírek cseréjének és továbbításának színtere, ezenkívül fontosabb intézkedéseket és rendeleteket is ezen alkalmakkor hirdettek ki. A vásár intézményét Európa új népei az antikvitástól örökölték. A görögrómai mitológiában a kereskedőknek külön védőistene is volt, Hermész, illetve Mercurius. A honfoglaló magyarság is ismerte már a termelő és a fogyasztó közé ékelődött közvetítőt, a kalmárt. Az új hazában megtelepülve a nagyobb helységek kialakulásával, a vásár is helyhez kötődött. Szent István rendelte el a vásároknak vasárnapon való megtartását (vásár-nap) és helyüket pedig a templomok körül jelölte ki. Időpontjukat Szent László törvényei helyezték át vasárnapokról más napokra, így alakultak ki a heti vásárok. Ott, ahol évente sokan találkoztak egy bizonyos napon, éves vásárokat rendeztek, amelyeket sokadalmaknak neveztek. Ezeket általában plébániatemplomok védőszentjének napján tartották és nagyobb terület lakosságát vonzották. Az egynapos heh vásárokon a napi cikkek cseréje bonyolódott, a több napig tartó országos vásárokon pedig a nagyobb tételű és a távolabbi területről érkező áruk cseréltek gazdát. A vásártartás jogát eleinte a hagyomány, később királyi kiváltság biztosította a XIII. századtól. A városi fejlődésnek fontos eleme volt a vásárjog, jóllehet vásárokat nemcsak városokban tartottak. A vásárjog kiváltságát mindenki igyekezett megszerezni magának, mert a vám, a helypénz, a legelődíj valamint az ámmegállító ill. elővásárlási jog miatt jelentős hasznot nyújtott. A vásártartást engedélyező királyi oklevél az illető hely számára szabad piacot és a vásárok feletti joghatóságot biztosított, ezenkívül deklarálta a vásárokra igyekvők és az onnan távozók királyi védelmét és vámmentességét. A vásárok helyét a földrajzi környezet határozta meg. A kedvező természeti adottságok pl. hegyvidék és síkság találkozása, kereskedelmi útvo7
