Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Széchenyi és a zalai könyvtárépítők

és előrelátásának ereje szerint cselekedvén, megnyugtatott lelkiesmérettel lehet, hogy el nem mulatta ebben a tárgyban hazájához való kötelességét néműneműképpen teljesíteni. Hsakét előrebocsátván, reményiem, hogy a tekintetes karok és rendek, minekutána az én ajánlásomnak nem éppen kis voltát esmérik, esmérik a mostani időnek szűkét, és bizonyosan magok sem akaják, hogy én tehetségemen felül terheket bírjak, reám neheztelni nem fognak, hogyha ezen intézet felállításában most semmi részt venni nem akarok. ”

Zala megyét persze nem igazán lephette meg Széchenyi elutasító magatartása, mert a fiatal gróf korábban sem volt hajlandó részt venni a helyi közéletben. Széchenyi naplójából tudjuk, miszerint Zala megye 1823-ban rossz néven vette, hogy a gróf, mint az egyik legtekintélyesebb zalai földbirtokos, nem támogatta személyes jelenlétével a törvénytelen királyi rendeletekkel — adóztatással és újoncozással — szembeni politikai ellenállást. Széchenyi mintha csak megsejtette volna, hogy Festetics László tervére nem érdemes áldozni. Hiába adakozott — többek között — Batthyány Fülöp herceg, Puteáni József báró, az Inkey család vagy Deák Ferenc, a gyűjtés olyan vontatottan haladt, hogy több mint húsz év elmúltával, 1848-ban is csupán 1462 forint, az építkezéshez szükséges költségek töredéke állt a megye rendelkezésére. A szabadságharc idején Zalának életbevágóbb teendői akadtak, a Bach-korszak pedig nem kedvezett a hazafias mozgalmaknak, így a nemzeti könyvtárépítés ügye végleg lekerült a napirendről.

(M. A.)

76