Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban
a.) Az iratok átvétele és nyilvántartásba vétele Az iktatóhivatal feladata - a törvényszéknél és a járásbíróságnál egyaránt - az érkezett iratok átvétele és nyilvántartásba vétele volt, mely utóbbi fázis az iratok iktatását és mutatózását foglalta magában. Minden bírósági eljárás alapja írásbeli beadvány volt, a szóban előterjesztett kérelmekről is jegyzőkönyvet kellett felvenni. „Minden hivatalos irat, mely valamely hatóságtól érkezik, vagy beadvány, melyet a bírósághoz az ügyfelek intéznek, az iktatóhivatalba adandó.”130 E szabály alól csak igen szűk körben voltak kivételek. Az iktatónak semmiféle, a bírósághoz intézett beadványt nem volt szabad visszautasítania. A postán érkezett iratokat postakiadókönyv mellett vették át. Az iktatóhivatal három különböző iktatókönyvet, és ennek megfelelően három mutatókönyvet vezetett. a. ) Polgári ügyek iktatókönyve, melybe egyébként bevezették a váltó-, kereskedelmi-, úrbéri-, arányosítást, tagosítási és bányaügyeket is. b. ) Bűnvádi ügyek iktatókönyve, melybe a sajtóvétségekre és pénzügyi kihágásokra vonatkozó ügyeket is iktatták. c. ) Fegyelmi ügyek iktatókönyve. Mindhárom típusú iktatókönyv három fő rovatból állt, melyek sorrendben tartalmazták az iktatószámot, az érkezés idejét, az esetleges előszámot, az előadó nevét, a beadvány példányainak, mellékleteinek számát, az előterjesztő és az ellenfél nevét. Az iktatókönyvi bejegyzés a tárgy rövid kivonatával zárult. A beadvány minden példányára feljegyezték az iktatószámot, a beadás évét és napját számjegyekkel, a hónapot pedig betűkkel kiírva. Iktatóbélyegzőt csak a múlt század utolsó éveiben kezdtek el alkalmazni, kötelező használatát csak az 1915-ben bevezetett szabályok írták elő. 1.2.2. Az iratkezelés fázisai 1303.436/1874. IM. rendelet 72. §. 89
