Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban
Az iktatási rendszer a közigazgatásból átvett évenként megújuló sorszámos iktatás alapján állt. Az iktatókönyvet a bíróság vezetője a hivatalos órák elteltével minden munkanap végén lezárta, ezzel mintegy hitelesítve a bejegyzéseket, majd ugyanekkor intézkedett az ügyek kiosztásáról. Az iktatást végző tisztviselő ezt követően - lehetőleg még az a bejegyzés napján - az előadónak az ügyet átadta. Az átadásról ún. kiosztási jegyzéket vezettek, mely sorszámozva tartalmazta az átadott ügyek iktatószámát; a kijelölt bíró az átvételt aláírásával igazolta.131 Az iktatással egyidejűleg végezték a mutatózást is, mindegyik iktatókönyvhöz külön mutató készült. A két rovatból álló segédkönyv első rovata a vezérszót (felek, vagy hatóságok neveit), második rovata az iktatószámot (az év folyamán érkezett ugyanazon ügyre vonatkozó beadványok számait is), és a beadványok rövid megnevezését tartalmazta. Ugyanazon vezérszóra vonatkozó különböző ügyeknek külön rovatot kellett nyitni. Abban az ügyben, amelyben több fél volt érdekelve, valamennyi nevet fel kellett tüntetni az iktatókönyvben, de az ügyre vonatkozó iktatószámot elég volt az egyik fél nevénél közölni, a többinél pedig hivatkozni erre. Ha egy ügy több éven át volt folyamatban, akkor a következő mutatókönyvben a tárgyévben keletkezett első számnál az előző év alapszámát is fel kellett tüntetni. (Évenként megújuló alapszámos iktatási rendszer.) A járásbíróságok vonatkozásában a sommás ügyviteli szabályok bevezetéséhez kapcsolódóan 1898 májusától gyökeresen átalakult az ügyvitel. Az addigi centrális iktatóhivatal helyett az ügyek meghatározott csoportjára nézve jegyzői irodákat állítottak fel. Ezeket úgy alakították ki, hogy gyakorlatilag minden járásbíró mellett működött egy ilyen iroda, melyet egy írnok, vagy irodatiszt vezetett. (Kisebb járásbíróságokon előfordult, hogy csak egy jegyzői iroda került felállításra. Pl. Letenyén.) Az egyes bírák ügyeit minden esetben külön kellett kezelni, és kezelési könyveiket is külön kellett vezetni. A jegyzői irodákat római számokkal különböztették meg. Kialakításuk 131 Ettől eltérő mechanizmus működött a törvényszékeknél rendes (írásbeli) perek esetén. 90
