Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)

I. A magyar polgári kori jogszolgáltatási rendszer alapvető elemei, és ezek fontosabb jellemzői

mértékben is, de folyamatosan létesítettek új közjegyzői státuszokat. A századfordulón számuk 274 volt.2’ A törvényszékek mellett lényegében már minden nagyobb forgalmú járásbíróságnál volt már közjegyző is, kivéve az ún. székhelyi járásbíróságok esetét. (Tehát abban az esetben, ha törvényszék és a járásbíróság székhelye azonos, de a közjegyző általában csak a járásbíróság illetékességi területén járt el.)

A XX. század első éveiben átlagosan mintegy 61 ezer lakosra és valamivel több, mint 1.000 km2-re jutott egy közjegyzői iroda* 24. Számuk ezt követően csak elenyészően növekedett, viszont a trianoni szerződés következtében 166-ra csökkent.25 (A korábban megszállt területeken már ennél korábban - néhol már 1918 végén - megszűnt működésük.) Ezt követően nagyobb mértékben növelték ismét számukat, most már ténylegesen valamennyi, még a kisebb forgalmú járásbíróságok mellett is megszervezték az önálló közjegyzői irodát. A folytonos szervezeti decentralizáció során nem egy esetben korrekcióra is sor került; megesett, hogy egy-egy helyen szervezett újabb közjegyzői státust néhány év elteltével mégis megszüntették. Összességében a közjegyzői székhelyek száma 1938-ra 194-re nőtt. Ekkor egy közjegyzőre átlagosan 480 kirf-nyi illetékességi terület és mintegy 45.000 lakos jutott.26 A revíziós törekvések sikere eredmé- nyekénti területszerzések után a létszám 1942-ben elérte a 325 főt, amely a háború befejezése után az azt közvetlenül megelőző számra esett vissza.

2,Lásd a 16. sz. jegyzetet.

24 Ua.

25Lásd a 18. sz. jegyzetet.

26Jelentés és statisztikai évkönyv 1938.

24