Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban
móba foglalandók, s félbeszakítás nélkül lajstromozandók. Az ily csomó az illető község telekkönyvének számával jelöltetik meg, s ha egy csomó nem lenne elégséges: a továbbiak betűkkel különböztetnek meg, minden ügydarab azonban külön irattári számon lesz megjelölendő, b/ az irattári jelzés akképpen történik, hogy az irattári szám a csomó száma alá törtszámmal mindenik ügydarab hátára ira- tik, mint például 10 a/450. Az irattári szám mindenik csomónál elől kezdődik.” Az 1915. január 1 -je előtt irattározott telekkönyvi iratok irattári rendszere tehát a következően alakult. Alapvető az adott településre jellemző ún. telekkönyvi szám. Ezt úgy állapították meg, hogy betűrend sorrendjében vették a törvényszék teljes területén lévő valamennyi települést, függetlenül attól, mely járásbíróság területi illetékességébe tartozott. A betűrendnek megfelelő szám felelt meg a község telekkönyvi számának A helységet jellemző ezen szám olyannyira állandónak bizonyult, hogy ha később a település telekkönyvvezetését más - de ugyanazon törvényszék felügyelete alá eső - járásbíróság vette is át, a telekkönyvi szám akkor is megmaradt; sőt igaz ez akkor is, ha a járásbíróság már kezdettő fogva telekkönyvi hatósággal bírt. Ezért ha csak egy adott járásbíróságot tekintünk, úgy ott a telekkönyvi számozás minden bizonnyal megszakított, folyamatos számozást csak akkor kaphatunk, ha egészében vesszük a törvényszék és egyben annak területébe tartozó járásbíróságok telekkönyvi számait. A helységre jellemző számot eshetőlegesen - a település nagyságától, az ingatlanforgalom intenzitásától függően - követi az iratcsomó betűjele. Az első iratcsomó betűjel nélküli, az „a” jelöli a második csomót, és így tovább. Egyöntetű előírás hiányában a bíróságok eltérő mennyiségű ügyiratot tartalmazó iratcsomót képeztek. Elterjedt leginkább a 100-as és az 1000-es kialakítás volt, de találkoztunk 150-es és 200-as csomókkal is. Az irattári jel utolsó eleme az iratcsomón belüli sorszám, azt jelöli, hogy az adott ügyiratot hányadikként utalták az aktuális csomót illetően irattárba. Összességében tehát az elintézés évszáma az irattári jelben nem jelent meg. 115
