Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban
Tapasztalatunk szerint az 1874-es szabályok életbelépéséig keletkezett és elintézett ügyiratokat utólagosan ellátták az újonnan meghatározott irattári jelzettel. így jártak el azokkal az ügyiratokkal is, amelyek még 1872 előtt kerültek folyamatba, de végleges elintézésükre már az új bírósági szervezet keretében került sor. Miután az elintézés éve nem szerepelt az irattári jelben, ezért a visszakeresésben különösen nagy jelentősége volt az irattári sorkönyvnek. Ennek szerkezete megegyezett a peres és peren kívüli ügyeknél alkalmazott sorkönyv mintájával: iktatószám sorrendjében tartalmazta az adott számhoz tartozó irattári jelzetet. A sorkönyvet sok helyen egyesítették a kiadókönyvvel. Az 1914-ben kiadott JÜSZ a járásbírósági ügykezelés szerves részének tekinti a telekkönyvi ügyvitelt, ennek megfelelően a rendelet második címe a korábbiakhoz képest igen terjedelmes szabályozást tartalmaz.154 A telekkönyvi ügykezelés 1915-től a telekkönyvi iroda keretén belül történt. Az iroda elsődleges feladatait a jogszabály példálózó jelleggel sorolta fel:- az iratok iktatása, mutatókönyvek vezetése, széljegyzés, szemle készítése és kiadása,- telekkönyvi bejegyzések foganatosítása,- határozatok leírása és kiadása,- iratok irattári kezelése és okiratok őrzése,- telekkönyvek és telekkönyvi munkarészek őrzése, azokkal kapcsolatos egyéb teendők. Kis járásbíróságoknál (tehát ahol a bírák száma háromnál nem több) a telekkönyvi iroda nem feltétlenül volt önálló szervezeti egység, sokszor másik - vagy éppen az egyetlen - irodát jelölték ki az ilyen feladatokra. A telekkönyvi hatóságnál iktatás tárgya annak elintézése alá tartozó, vagy a hozzá címzett valamennyi irat (beadvány, jelentés, jegyzőkönyv, megkeresés stb.), kivéve a telekkönyvi másolat megrendeléseket, melyeket az ún. „megrendelő könyvbe” kellett bevezetni. A telekkönyvi iktatókönyv 7 rovatból állt: 154JÜSZ 107-149. §§. 116
