Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834 (Zalaegerszeg, 1997)

Bevezetés

pompásan ragyogni, de láttam azt másnap, a mennykő által lesújtva, a tűzben kormossá pörzsölve porban heverni [...], és mégsem lepett ez meg any- nyira, mint tegnapelőtt a Blumenthali külső városban porrá égett öt hitvány háznak tekintete; a tornyot és koronát gazdag emberek állítják helyre, de ezen öt háznak tulajdonosi nyomorult napszámosok, kiknek csaknem mindenük, az egyiknek még egy gyermeke is bennégett - a tegnapi kerületi ülésben - fűzi hozzá - közel ezer forintot gyűjtöttünk számokra.” Jellemző érzékenység az élet mindennapjainak szomorú sorsokat idéző kisebb eseményei iránt. Az ilyen és hasonló epizódok, a kis kérdések leírása azonban szerves részét képezik a nagypolitika kérdéseiről tárgyiasan szóló tudósításainak. Olyan aktuálpolitikai kérdésekről, minők a protestánsok vallásegyenlőségének támogatása, az abszolutisztikus végrehajtó hatalom megfékezése, a sajtószabadság jogának kivívása, a jobbágyok börtönbüntetésére vonatkozó reformok, s a köröttük zajló ellentétek, huza-vonák ismertetése. A magánembernek a kis kérdések kapcsán megnyilatkozó nézetei egyeznek a közembernek a nagypolitika kérdésében vallott állásfoglalásával. Mert „valóban gyalázatos volna az egész mívelt világ színe előtt - írja sógorának, közbenjárását is sürgetve -, ha egy oly törvény, mely az önkényt akarja eltörölni, ellenkezésre találna” a megyében.2 A levélben idézett törvény a nevezetes 8. úrbéri törvénytervezet, mely a jobbágyok személyi és vagyoni biztonságát hivatott biztosítani.3 Deáknak ugyanis ekkor még nem volt támogató utasítása e reformhoz. Ezért igyekezett azt - sógora útján - kieszközölni a megyétől.

Már Hegyi Károly is felfigyelt, Zala megyei követutasítások a reformkorszakból címmel, 1926-ban készült kéziratos disszertációjában, hogy Deák követi működése kezdetétől megszaporodtak a megye pótutasításai. Ezt a tényt később megerősítette Degré Alajos, aki szintén ugyanazt a témát4 vizsgálta. S valóban: a levelekből szembetűnik, hogy Deák arra ösztökélte sógorát, igyekezzék az ő felfogásának megfelelő utasításokat kieszközölni a megyei közgyűlésektől. Ennek a körülménynek a hátterében Deák egyik karakterisztikus politikai harcmodora húzódott meg. Jogbiztosítékot akart szerezni a megyétől saját politikája támogatásához. Ezért kérte sógorát oly sokszor új, azaz pótló utasítások megküldésére. Deák ugyanis fokozatosan, de annál szívósabb és kitartóbb munkával szinte sugallta, szuggerálta bizalmas leveleiben - kivételes helyzetismeretével és felvilágosító indoklásaival - az újabb és újabb pótutasítások szükségességét. Leveleiből egyúttal az is kitűnik, hogy megyéje politikáját sógora segítségével formálja az új és a saját elveinek megfelelő, vagy az azokhoz közelítő pótutasítások kézhezvé7