Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834 (Zalaegerszeg, 1997)
Deák Ferenc levelei Oszterhueber Józsefhez - 13. Pozsony, 1834. április 22.
13. Poson, Április 22-én, [1]834. Szeretett Kedves Sógorom! A kerületi tanácskozások bé végzésekor írtam utolsó levelemet, most - ime - tudósítalak mindenekről a mik folyvást tartott országos üléseinkben történtek és azon sorral megyek, mellyel az Ítélő székek el rendeléséről készült czikkelyek tanácskozás alatt valának. A béke bírákról készült czikkelyt1 először nagy kedvetlenséggel fogadta a Personalis s azon igyekezett leg inkább: hogy a békéltetés minden port meg előzzön ugyan, de azt mindenkor a pömek rendes bírája eszközölje. - Sok pártolói voltak ezen javalatnak de más részről számos gyakorlati nehézségek hozattak fel ellene. Ugyan is falukon és ollyan helyeken, hol az Elöl járók rendes bíráskodási hatalommal nem bírnak, az első bíróságot minden pörre nézve az uriszék gyakorolja, már ha ott két pörlekedni akaró egyeztetés végett a béke bírósághoz folyamodik, mint hogy azt az ő javalatjok szerint az uriszéknek, mint első bíróságnak kellene meg próbálni, a Földes Ur kénytelen volna minden egyes panasznak ki egyeztetésére uriszéket tartani, holott eddig a panaszok leg nagyobb részét a földesur vagy annak tisztje vagy gyakran a helység Elöljárói per nélkül egyeség utján el intézgették, továbbá: ha netalán vagy a két tábla, vagy a Nemzet és Fejedelem abban, hogy minden pör a törvényszékek előtt kezdődjék, meg egyezni nem tudnának, s a Királyi Tábla némelly keresetekre nézve, csak ugyan tovább is első bíróság maradna, hogyan lehet azt kívánni, hogy a felek előbb, mint a port el kezdjék, egyeztetés végett Pestre fáradjanak, - végre figyelmet érdemel az is: hogy a békéltető előtt a felek gyakran olly környülállásokat fedeznek fel, mellyeket a pörben soha elő nem adtak volna, mert a békéltetésnek bizoda- lom az alapja, ha tehát a békéltető ugyan azon pörben Ítélő bíró is lenne, könnyen használhatná azon körülményeket, mellyek néki csak, mint békéltetőnek fedeztettek fel; könnyen el ragadná a bírót az indulat, a boszszuság, sőt a septemviratusnak eddigi békéltetései bizonyítják, hogy a békéltető közönségessen kedvetlenül vette, ha egyik vagy másik fél tanácsát nem követte, gyakran fenyegetések követték a tanácsot, gyakran ezen fenyegetések, csupán boszszuságból valósítva is lettek, s igy már ebből is világos, hogy a békéltetőnek ollyannak kell lenni, kitől a felek fen forgó kérdésre nézve függetlenek, - de a leg nagyobb ellenvetés volt az, hogy ha a békélte104
