Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)
Dokumentumok
tette közzé a Tudományos Gyűjtemény c. folyóirat "Zala vármegyei Göcsei szóejtés (dialectus) s annak némely különös szavai" címmel. Másik, néprajzi írása, amely a "Göcseinek esmérete" címet viseli, szintén a Tudományos Gyűjteményben jelent meg, 1838-ban. Noha Plánder műve nem az egész Göcsejt, csupán Nova környékét írta le, értékes adatokat szolgáltat a dél-göcseji jobbágynép 1830-as évekbeli életmódjáról. Plánder írása az első tudományos alaposságú néprajzi publikáció Göcsejről, amelyet ma is alapvető történeti forrásként használhatunk. Göcseinek éjszaki része átaljában hegyes, hegyei sárga agyagból és csak néhol köves homokból állanak. Novánál a hegyek hajlani, a vidék kinyílni, s mindinkább vidámabb kezd lenni, úgy hogy Páka tájékát, mely Göcseinek déli része, rónának, de szinte kiesnek is lehet mondani. Mezei a hegyes vidékeken, melyeket nagyobbrészt kisebb birtokú nemesek, és nemesi szabadalmakkal bíró agilisek95 bírnak, siralmas tekintetet adnak, mivel a pipával és puskával időt pazarló birtokos mezein a kisebb vízmosta árkakat annak idejében betölteni elhenyéli, azért már most szántóföldjén több az öt és hat öl mélységű vízmosta árok. mint a barázda, s mivel a természetével is mostoha földet még rosszul is míveli, nem csuda, ha egyedül vadócot és konkolyt arat. A felső vidéknek rétjei is igen silányok, ezek többnyire a szántóföldek aljában feküsznek, melyekről lehömpölvgő agyagos víz által besáraz- tatnak, s több évekre, néha örökre haszonvchctetlenekké válnak. Mind másképp van Göcseinek déli és nyugoti részén, itt a sárga agyag homokkal van egyelítve, a birtokosok nagyobb részén adózók, s mint ilyenek birtokaikat meg tudják becsülni, azért termékeny mezejek, s oly buja kaszálójok van. hogy egy évi háromszori kaszálás után, egy napi kaszálón négy és öt szekér szénát és sarjút gyűjtenek, azonban ezen a vidéken is az esővizeknek lecsapolására megkívántató árkoknak hiánya, a létezőknek tisztátalansága. gyakori kanyarulása mindegyre áradásokat okoznak, és ezek az egyébként dús kaszálókat beiszapolják. Megterem Göcseiben a gabonának minden neme, és ha az esztendő száraz, a mezei gazda ügyes, szorgalma nem marad jutalom nélkül - sokkal különben van nedves esztendőben, mivel a vörös anyag természetétől a vizet bé nem vévén, a gyenge palántákat hamar elöli, és ilyenkor egyedül vadóc és konkoly terem, a szükség átalányos. melyben nagy részben a szőlőhegyek, de átalányosan a nagyobb számmal neveltetett szarvasmarhák, sörtvések és különösen a jó vérű szálos lovak, melyek Göcseinek fő ékességét teszik, mentenek meg sokakat az éhelhalástól. Göcseiben majd minden helységnek tulajdon szőlőhegye van, melyre mivel nagyobb szorgalmat fordítanak, mint szán95 házasság révén nemesi birtokot szerző nem nemesek 177
