Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

küzdött a jobbágyság felszabadításáért a pozsonyi diétán. Az országgyűlésen éveken át kemény vita folyt a haladó és a maradi nemesség között a készülő úrbéri törvények kapcsán. E küzdelemben a liberálisok egyik hangadója és taktikai irányítója Deák Ferenc volt. Az 1836 májusában szentesített úrbéri törvény ugyan szabályozta az úrbéres telkek terjedelmét és minőségét, valamint a jobbágyi haszonvételeket és jobbágytartozásokat, azonban az országgyűlés konzervatív többsége alig engedett teret a liberális elképzeléseknek. Zala megye 1836. június 22-i közgyűlésén Deák részletes követjelentésben összegezte a diétán történteket. Deák ekkor az úrbéri törvényeket úgy értékelte, hogy azok nagy része "nem oly határozott, mint azt mi magunk is óhajtottuk volna". Nem sikerült kiharcolni az önkéntes örökváltságot, a jobbágyok polgári birtokszerzési jogát, és az úriszékek úrbéri hatáskörének eltörlését. Deák ez alkalommal a következő módon indokolta a jobbágyfelszabadítás szükségességét.

Ha nemzeti önállásunk érdekeit valódilag méltánylani tudjuk, s hazánkat szabadnak, erősnek és virágzónak óhajtjuk, ne tartsuk elégnek, hogy jobbágyaink élhetése törvény által biztosítva van, hanem neveljük a népet, ébresszük és tápláljuk keblében az emberiség szelíd méltóságának nemesebb érzeteit, javítsunk erkölcsein, fejtsük ki lelki tehetségeit, s terjesszük a közértclmességct. De nemcsak oktatás, hanem célirányos törvények is hatalmas, sőt szükséges eszközei a nép nevelésének: gondoskodni kell tehát a jövő törvényhozásnak oly törvényekről, melyek szemcht, vagyont és szorgalomnak gyümölcseit minden önkény ellen biztosítva, just adjanak a népnek, hogy fekvő tulajdont [földbirtokot] szerezhessen, és szabadságot adjanak a jobbágynak, hogy szabad alku mellett minden jobbágyi tartozásoktól örök szerződés által megválthassa magát: mert tulajdon és szabadság az iparkodásnak leghatalmasabb ösztönei, tulajdon és szabadság azon édes kötelékek, méhek a polgárt legszorosabban kötik hazájának sorsához. Sőt gondoskodni kell a jövő törvényhozásnak arról is, hogy azon néposztály, mely a közállomány legsúlyosb terheit viseli, azon hazában, melyet ő mível. ő táplál és ő védelmez leginkább, a polgári jussoknak is részese lehessen. S majd ha érdekeink nem különválva, hanem egy nemzeti közérdekben egyesülve fognak őrt állani a haza, király és törvény mellett, s együtt segítik elő az ország virágzását, akkor lesz betöltve azon kötelesség, mellyel hazánknak és önmagunknak tartozunk.

Forrás: Kónvi: Deák I. köt. 276-277. o.

Irodalom: Sándor Pál: Deák és a jobbágykérdés az 1832-36. évi országgyűlésen. In: Zalai Gyűjtemény 5. 125-173. o.

172