Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
képviseleti rendszer megvalósítását, a magyar hadsereg országon kívül, hódításra, dinasztikus célok érdekében történő felhasználásának megtiltását. Külön hangsúlyozták, hogy a megye által már az 1836-os országgyűlésen előterjesztett javaslat — a magyar hadseregben magyar vezényleti nyelv használatáról — mielőbb megvalósuljon. Ismételten követelték az adminisztrátori rendszer megszüntetését és a törvénysértő hivatalnokok mielőbbi fe- lelősségrevonását. Arra az esetre pedig, ha a főrendi tábla megakadályozná a felirati javaslatnak a király elé juttatását, a megyegyűlés azt javasolta a zalai követeknek, hogy a Rendek táblájának külön követsége által való felvitelét indítványozzák az országgyűlésen. A követelések e rövid áttekintéséből kitűnik, hogy a megyei közgyűlés, ha nem is állt éppen forradalmárokból, lényegesen túlhaladta a március 3-í felirati javaslatot, amelyet az országgyűlés baloldala Kossuth vezetésével csak a bécsi forradalom hatására módosított és egészített ki a Zala megyei határozathoz, követ-utasításhoz hasonlóan. Ezekről a módosításokról természetesen március 15-én a közgyűlés időpontjában a határozatok meghozatalakor még nem értesültek. Az Európa-szerte kibontakozó forradalmi események miatt — a helyzet kézbentartására törekedve — a közgyűlés rendkívül fontosnak tartotta az alkotmányosság és a törvényesség megtartását. Ugyanakkor a gyors intézkedést is, mégpedig akár a felső tábla, a főrendi ház kikerülésével, mellőzésével! Szükségesnek tartották azt is, hogy az ország- gyűlés munkájának eredményes folytatásához, az új törvények megalkotásához Deák Ferencnek feltétlenül Pozsonyba kell utaznia, mert „Azon legfőbb egyik egyén, ki rendíthetetlen jelleme, tiszta hazafiúsága, mély belátása, a múltat, a jelent és jövendőt összefüggeszteni képes ítélő tehetsége által a haza javára legtöbbet eszközölhet”.9 A közgyűlés egyhangú határozatát ugyanazok az elképzelések determinálhatták, mint az országgyűlési követeket, a Rendek tábláját, hasonló kérésük megfogalmazásában. A gyűlés végén érkezett meg Horváth János kamarás Tolnay magánlevelével, amelyben tolmácsolja, hogy István nádor és az országos Rendek „pártszínezet nélkül” Deák Ferenc megjelenését kívánják az országgyűlésen. Természetesen az országgyűlés konzervatív része a mérsékelt Deákot várta, míg Kossuthéknak a jogtudományokban kiemelkedő Deákra volt szükségük.18 Másnap, mielőtt a választmány Kehidára indult volna, Deák Zalaegerszegre jött és gyenge egészségi állapota ellenére elfogadta a követséget. Bejelentését „a karok és Rendek hangos, s szűnni nem akaró éljen kiáltásokkal fogadták”. Deák ifj. Csuzy Pált váltotta fel a követségben.11 Ugyanebből a levélből értesültek a Rendek a március 13-án Bécsben történt eseményekről és a pozsonyi fejleményekről. Igazolva láthatták, hogy előérzetük nem csalt. Hátha még tudták volna, hogy ugyanezen a napon Pesten mi történt, hogyan indult el az átalakulást meggyorsító forradalom! 7
