Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
A márciusi forradalom hatása A március 15-i pesti események híre néhány nap alatt az egész országban elterjedt. A rendelkezésre álló források alapján nem lehet megállapítani pontosan, hogy mikor érkezett meg megyénkbe az első tudósítás. Az bizonyos, hogy az első hivatalos és pontos tájékoztatást március 17-én kapta meg a megyei vezetőség Csányi Lászlótól.12 Március 18—19-ére pedig már az egész megye, ki-ki hovatartozása, politikai beállítódása szerint örült, lelkesedett, vagy félt a várható következményektől. Nagyobb méretű tömegdemonstrációra, rokonszenv-tüntetésre csak Nagykanizsán került sor március 19-én. Egyedül a kanizsai városi társadalomban volt meg a megfelelő erő, ahol az iparos és kereskedő polgárság adhatta a tömeget, az értelmiség és a diákság pedig a szervezéshez szükséges tapasztalatot és lendületet forradalmi hangulatú tettek végrehajtásához. Zalaegerszegen viszont a megyei közgyűlés résztvevőinek és a megyei rendfenntartó erőknek a jelenléte hatott nyomasztóan a várossá válás első lépéseit tevő település lakóira. A mezővárosi tanács csak március 21-én tűzte napirendjére ezeknek az eseményeknek a megtárgyalását. Nyilván a megyei birtokos nemesek féltek az esetleges mozgolódástól, különösen a jobbágy-felszabaditás hírének elterjedésétől, az 1820—30-as évek parasztmozgalmainak megismétlődésétől. Természetesen a nagykanizsai eseményeket nem akadályozhatták meg. Március 19-én vasárnap délelőtt néhány baloldali beállítottságú fiatal már nemzeti színű kokárdával jelent meg és mindenütt izgatottan beszélték a pesti eseményeket, a forradalom híreit. Letépték a sóház feletti kétfejű sast és magyar zászlókat raktak a helyére. Ugyancsak átmeszelték, átfestették a boltokon lévő királyi jelvényeket, Habsburg címereket. A városházán szabadság—egyenlőség—testvériség feliratot helyeztek el. Délután 4 órakor pedig a felső-templomnál nagyszabású gyűlés zajlott le, ahol a szónokok az új vívmányokat, eredményeket magyarázták a lelkes tömegnek.13 Ilyen jelentős megmozdulás mindenképpen csak irányítás, szervezés segítségével jöhetett létre, kihasználva a spontán lelkesedést, rokonszenvet. Köny- nyen feltételezhetjük, hogy nagy szerepe volt a diákságnak és az értelmiségnek, hisz tanítóképző intézet is működött a városban. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a népképviseleti választásokon később a város követe éppen egy tanítóképző intézeti tanár, Bója Gergely lett. A haladó értelmiség és diákság szerepe látszik azokban a megnyilvánulásokban is, amelyek — részben pesti példára — a francia forradalom jelszavait, bevezetett szokásait elevenítették fel. Természetesen a városi kereskedő iparos polgárság is egy radikális polgári átalakuláshoz csak a támogatását adhatta. Másnap, március 20-án született meg e megmozdulás, rokonszenv tüntetés szellemi termékeként a városi tanács kiáltványa, melyet a megyebeli és városi polgárokhoz, valamint feliratként az országgyűlésnek címeztek. A kiáltvány első része a kanizsai polgárság megelégedését, örömét fejezi ki az országgyűlés eddig végzett tevékenységével, az ott elért vívmányokkal kap8
