Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Degré Alajos: Zala megye központi közigazgatása 1848-ban
Nem is lehetett volna elvárni, hogy a tagok az üléseken rendszeresen megjelenjenek, oly sűrűn és sokszor hosszan tartották azokat. Hiába határozta el a május 8-i népképviseleti gyülekezet, hogy a bizottmány minden hónap első hétfőjén üljön össze. Tényleg ülést tartottak havonta négyszer, ötször is, de némelyik ülés 5—6 napig is tartott.28 Azt mondhatjuk tehát, hogy a bizottság szinte permanensen ülésezett, és a sürgős ügyeket azonnal az ülés elé vitték, ha azokban a közgyűlések régi kényelmes szokása szerint legtöbbször nem is határoztak, csak tájékoztatást kértek az illetékes szolgabírótól. Ilyen sok ülésen a távol lakó, saját gazdaságukban is elfoglalt tagok nem vehettek részt. Valószínűnek kell tehát tartanunk, hogy az üléseken rendszerint csak a megye központi tisztviselői, néhány szolgabíró és néhány táblabíró vett részt. Alighanem jobbára azok, akik már a „közbátorsági” központi bizottmánynak is tagjai voltak. A jegyzőkönyvben nincs nyoma annak, hogy az állandó bizottmány, tagjai sorából valami szűkebb körű vezető testületet küldött volna ki. Egyszerűen kevesen jártak el az ülésekre, akárcsak Szabolcs megyében.29 Egyetlen adatunk van arra, hogy a bizottságnak volt jobbágyok, egyszerű földmívelők is tagjai voltak, ez az alsóbagodiak által benyújtott panasz.30 A bizottmány alakuló ülésén Batthány Imre főispán elnökölt, a későbbiekben azonban mindig Csillag Lajos, a volt másodalispán, akit a május 9-i alakuló ülésen választottak első alispánná. Az 1849 júniusában Keszthelyen tartott állandó bizottmányi üléseken természetesen Csertán Sándor képviselő, a megyének a Szemere-kormány által kinevezett kormánybiztosa elnökölt. A bizottmányi ülések tárgyalási módja teljesen azonos volt a régi közgyűlésekével. Először a minisztériumi rendeleteket vették elő, azután más hatóságok átiratait (ezek között szerepeltek Csányi kormánybiztos felhívásai épp úgy, mint a király személye körül működő, de magát „külügyminiszternek” nevező miniszternek a kegyelmet kérő rabok ügyében tájékoztatást és véleményt kívánó leiratai31), majd sor került a körözvényekre, magánszemélyek folyamodásaira (ezek között a megyéhez közvetlenül benyújtott úrbéri panaszokra), a szolgabírák jelentéseire, végül magánjogi ügyletek kihirdetésére (ügyvédvallások, betáblázások stb.). Így egy-egy ülésen 300—500 ügy is tárgyalásra került. Aligha képzelhető, hogy erre a rengeteg ügyre a jelenlevők akár komolyan oda is figyeltek volna. III. Az állandó bizottmány felfogása és intézkedéseinek jellege lényegesen változott a forradalom kifejlődésével és az új állami rend megszilárdulásával. Ennek kitűnő példája a volt jobbágyok és földesurak közötti jogvitákban tanúsított magatartása. Az első üléseken, ha a volt jobbágyok panasszal fordultak a bizottmányhoz azért, mert a volt földesúr a közös legelőt cson‘ Zalai Tükör 49
