Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Degré Alajos: Zala megye központi közigazgatása 1848-ban
kitja, egyes részeit majorsági szántófölddé teszi, vagy a közös erdőt, melynek elkülönítése iránti per már folyik, a földesúr tönkreteszi, megelégedtek annak megállapításával, hogy ez nem az állandó bizottmányra, hanem az alispáni bíróságra tartozó ügy, ezt közölték a panaszosokkal, de még folyamodványaikat is visszaadták, ahelyett, hogy továbbították volna az alispáni bírósághoz.32 Sok esetben ezeket a panaszokat nem a megyéhez, hanem közvetlenül az igazságügyminiszterhez nyújtották be. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy az újonnan felállított polgári hatóságtól több megértést vártak, mint a földesurakból álló megyei tisztviselőktől és az állandó bizottmány többi hangadójától. Talán szerepet játszott ebben az is, hogy Deák Ferenc jogászi tudásában, puritán jellemében és elfogulatlanságában bíztak. Ha a beadványból világosan kitűnt, hogy a kérelem a már meghozott márciusi törvények alapján nem teljesíthető, pl. már jogerősen befejezett legelő elkülönítési pert akartak újra kezdeni, vagy a szőlők után szedett hegyvám fizetését akarták megtagadni, e kérelmek alaptalanságáról értesítette a vármegyét, de akkor is megkívánta, hogy az illetékes szolgabíró magyarázza ezt meg a folyamodóknak.33 Ha azonban a kérelem alaptalansága nem tűnt ki magából a beadványból, Deák, aki jól ismerte a vármegyének a volt jobbágyok kívánságaival szembeni hangulatát, nagyjából a régi helytartótanácsi gyakorlatot követve, minden esetben elrendelte, tartson a megye vizsgálatot az ügyben, és annak eredményéről az igazságügyminiszternek tegyen jelentést. Ilyenkor a megyei állandó bizottság ki is küldött egy fő- vagy alszolgabírót vizsgálatra, azzal, hogy arról jelentést vár, amit továbbíthatnak a miniszterhez.3'* Deák következetes gyakorlata megváltoztatta az állandó bizottmány álláspontját a közvetlenül a bizottmánynál benyújtott panaszok ügyében is. Most már ezekben is elrendelik a vizsgálatot, felhívják a szolgabírót, kíséreljen meg egyezséget létrehozni a volt jobbágyok és földesurak közti jogvitában.35 Ugyanezt teszik a volt telkes jobbágyok és zsellérek között femerült legelőhasználati jogvitákban is.36 Néhány esetben a bizottmány elutasítja a volt földesúr kérelmét, hogy a bizottmány számoltassa el volt jobbágyait vagy alkalmazottait még fennálló tartozásaik ügyében. Ám érvényesítsék követelésüket szabályszerű per útján.37 Júliusban már több ízben a földesurak panaszkodtak, hogy a volt jobbágyok teljesen elfoglalták a közös legelőt, megtagadták az irtásföldek utáni járandóságok fizetését. A megye most már ezekben az ügyekben is vizsgálatot rendelt el, csak arra is felhatalmazta az illetékes szolgabírót, hogy a panasz alapossága esetén tiltsák el a lakosokat a jogtalan legelőhasználattól stb.38 Az is igaz azonban, hogy a császári megszállás idejében a belatinci uradalom hasonló panaszára a megye tisztviselői erélyesen lépnek fel.39 Pozsony megyének arra az átiratára, támogassák a megyebeli képviselőket a zsidók emancipációjának megakadályozásában, az állandó bizottmány egyszerűen nem válaszol, mert „nem osztozik Pozsony megye nézeteiben”.40 Egészen érdekesen változik a megye álláspontja a nemzetőrség kérdésében. Csillag alispán márciusban még fél a nemzetőrségtől, melyre természetesen még semmiféle törvényes felhatalmazás és szabályozás nincs, és aggódik a Zalaegerszeg város által felállított nemzetőr csapat miatt.41 Március 30-án 50
