Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
A Mura folyó átlépésére szeptember 14-én került sor. Kempen hadteste egy ÉNy-i átkaroló hadmozdulat után Stájerország határainál kelt át a folyón, s vonult Alsólendván át Letenyére. Ugyanakkor Jellasics a főerőkkel Letenyével szemben a visszavonulók által lerombolt híd helyére újat veretett és lepte meg a kis mezőváros lakóit. Jellasics seregének másik része pedig szeptember 16-án Kottori mellett vert hidat és egyenesen Kanizsa irányában tört előre. A hadmozdulatokból, a támadó sereg három irányból történő felvonultatásából kitűnik, hogy jelentősebb védelmi erőkre, ellenállásra számítottak. Az események hírére a kanizsai nép elásta kincseit, s akik tehették, a szőlőkbe, a környező falvakba menekültek. így szeptember 15-én a várost minden ellenállás nélkül elfoglalták. Jellasics már itt jelentős erőfeszítéseket tett az anyaországgal való kapcsolat és az utánpótlás biztosítására. Például Letenyén a főerők elvonulása után egymást váltották a kisebb horvát egységek. Előbb Knezevits, majd az idősebb Nugent, végül a fiatalabb Nugent szállásolta be magát a községbe, hogy Jellasics élelmiszer utánpótlását fedezze. Valószínűleg Kanizsáról írta Jellasics a megyei állandó bizottmánynak azt a levelet, amelyben kéri a megye segítségét katonái élelmiszer ellátásához. Cserébe megígérte, hogy nem avatkozik be a megyei tisztviselők hivatali hatáskörébe. A bizottmány válasza ékes példája a hazafiságnak, a betolakodókkal szembeni bátor kiállásnak: „Miután ... Jellasics tábornagyi Helytartó seregével magyar ország határait a 848-e 3k törvénycikkely által felállított felelős Magyar Minisztérium rendelete ellenére lépte által, s ő kibocsátott hirdető leveleiben, melyekbe bejöttének okait a néppel tudatja határozottan kifejezi, hogy ő e törvényeket megelőzött állapotot vissza helyezni czélozá, a megsértett fejedelmi jogokat helyreállítáni kívánja — minthogy a fejedelmi jogokat a Magyar nemzet soha sem sértette, Koronás királya eránt hűségben és ragaszkodásban ez időig csak egy percig sem ingott, még is a Magyar nemzet ellen fegyveres erővel betört; — e tettével ő egyenesen a Magyar Nemzetnek az érintett törvények által újjonnal biztosított szabadságát és nemzetiségét elölni törekszik, azért őt és táborát az állandó bizottmány a Magyar haza pártütő ellenségének tekinti, közhatóságilag tehát véle legkevesebb érintkezésbe éppen nem bocsátkozhatik, s illető Tisztviselőinek a fellyebbi végzés szerint csak azt adja legszorosb tisztviselői kötelességül: hogy a megyének azon szerencsétlen részein, amelyeken ezen ellenséges tábor keresztül vonuland, folytonosan a nép közt legyenek, a népet kitelhetőleg vigasztalják, s a magyar hon, s alkotmány iránti tántoríthatatlan hűségben megerősíteni igyekezzenek, tudtul adván a népnek, hogy a beütött tábor nem a 848s-e országgyűlés által kivívott népszabadság öregbítésére és terjesztésére, hanem az önkényes szabadságának elnyomására s a Magyar Nemzetnek kiirtására fegyverkezett fel, — e végzés illető fő és alispánbíró uraknak kiadatik, és e határozat a Miniszter elnök úrnak is az ellenség beütéséről az illető tisztviselők által adott tudósításokkal egyetemben be fog jelentetni.”8'1 Jellemzően bukkanik elő e sorokból a feltétlen királyhűség. Nem tudják, vagy nem akarják hinni, hogy a támadás nem csupán a horvát nacionalizmus és reakció sajátja, hanem a bécsi udvar által szőtt ellenforradalmi szervezkedés ered24
