Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
ménye. Az érvek és indokok közt természetesen ott találjuk a magyar nacionalizmus egy nemzet — egy állam elméletének világosan kivehető nyomait is. Jellasics, mint már említettük, szeptember 14-én Nagykanizsán volt. Tisztjeivel együtt a városban szállt meg, a sereg a városon kívül ütött tábort. A várost — azzal a fenyegetéssel, hogy felgyújtják, ha követeléseiket nem teljesítik — arra kényszerítették, hogy kenyérrel, liszttel, hússal, sóval, szalmával, zabbal, tűzifával és dohánnyal lássák el a sereget. Már ennek teljesítése is rendkívüli terheket rótt a lakosságra, de ennél is nyomasztóbb, és elviselhetetlen volt az a vandalizmus, ami a rablóhordákat jellemezte. A kertekből elvittek, kiszedtek mindent. A gyümölcsfákat kivágták — úgy ették le a termést. A házakat fosztogatták, az állatokat vagy elvitték, vagy lelövöldözték. Az asszonyokkal erőszakoskodtak. A kanizsaiak sem maradtak adósak, ahol tudták, megtorolták a rajtuk esett sérelmet. A városban és a környéken végrehajtott dúlás, fosztogatás mutatta, hogy Jellasics a rekvirálásra rendezte be seregét. Pedig e dúlás, rombolás saját seregére sem volt jó hatással. Demoralizálódás, bomlás jelei kezdtek mutatkozni, igaz, hogy még csak kismértékben. Ezt jelezte annak a 31 turmezei nemesnek a szökése is, akik egyrészt felismerték Jellasics igazi céljait, másrészt régi. magyarok iránti rokonszenvük megnyilatkozásaként átálltak nemzetőrnek83 A horvát fősereg szeptember 17-én hagyta el Kanizsát, csak mintegy 1300 főnyi helyőrséget hagytak hátra. Céljuk a Balaton déli partján Fehérváron keresztül a főváros elfoglalása. Közben a Keszthelyre visszavonult magyar csapatok pedig a Balaton északi oldalán és Tapolca—Nagyvázsony irányában kezdték meg a visszavonulást. A sereg vezetését végző Teleki mellé az országgyűlés három teljhatalmú királyi biztost is küldött (köztük volt Perczel Mór is), majd Telekit leváltva, helyére István nádort kérték fel. Ö azonban rövidesen Bécsbe szökött. A magyar főerők tehát az ország középső területeire vonultak, úgy tűnt, Jhogy megyénk teljesen védtelen és kiszolgáltatott maradt. Népfelkelés Zalában Mint már emlitettük, Csányi Csillagh alispánnak küldött, Jellasics betöréséről szóló tudósításában utalt a népfelkelés megindítására. Ez az ötlet azonban már lényegesen korábban is megfogalmazódott benne. Június 22-én írta Batthyány Lajosnak: Jellasicsékat „egy módon bírhatnánk pacificatióra, s ezen egyetlen mód a nagyobb erőnek felmutatása részünkről, kiváltképpen egy olyan erőnek, mely nem a sorkatonaságnak annyira, mint a népnek kifolyása . . .”86 Batthyány, bár elvben egyetértett vele, augusztus közepéig — a Habsburgok iránti lojalitásból — nem intézkedett. Konkrét felhívással pedig csak a Jellasics betöréséről tudósító Csányi-levél kézhezvétele után, szeptember 13-án fordul a déldunántúli megyékhez: „Azon kötelességnél 25
