Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
felkelő és nemzetőri csapatok helyébe ütőképesebb, esetleg a honvédeket is helyettesíteni tudó önkéntes nemzetőrséget próbál a Mura vonalában összevonni. Szeptember 12-én érkezett meg a táborba Szemere Bertalan belügyminiszter levele, amelyben Csányi Lászlót a kormány lemondásáról értesítette. A kormánybiztos még akkor este átküldte a levelet Telekinek Keszthelyre, aki rögtön válaszolt is rá, s az addigi tettei alapján érthető az állás- foglalása: „Minek utánna az Őfelségétől, a királytól szankcionált miniszter leköszönt és jelenleg semmi törvényes kormány nincs hazánkban, ... ellenséges lépést (mármint Jellasics ellen — V. L. megjegyz.) nem tehetünk és nem is teszünk, mivel az eskünk ellen volna”.80 A levél hatására írja az alábbi elkeseredett hangú sorokat az időközben újabb kormányalakítással megbízott Batthyány Lajosnak Csányi szeptember 14-én: „Nem képzelhető a keserű érzet, mely engemet ily reménytelen hallására megragadott; szóval ismételve és hivatalosan írásban is felszólítám őt, hogy terveitől álljon el, de ő makacsul megmaradott nyilatkozatánál, így már most, minthogy őt kényszeríteni iszonyatos következmény nélkül képes nem vagyok, tűrnöm kell, hogy ezen ember a bomlásnak indult hazának védő soraiból kiállott”.81 Még a polgárháború gondolatának felvetődését is kiolvashatjuk szavaiból! Mint fentebb említettük Jellasics szeptember 11-én lépte át a Drávát egyszerre, egyidőben több ponton is. Az előhad G ramont ezredes vezetésével Varasdnál, Jellasics >a főerőkkel Légrádnál kelt át és összehangolt hadmozdulattal Csáktornya alá vonultak. Az egész felvonulást jobbról biztosító hadtest megyénkén kívül Barcsnál tört be az országba. Csáktornya város már fehér zászlóval fogadta a horvát seregeket, mivel nem maradt katonaság. Sem ott, sem másutt, az egész Muraközt kiüríttette Teleki. A támadó csapatok további terve, Alsólendva és Letenye irányában átkelni a Murán. Alsólendvára azonban nem jutottak el első lendületre, mert a horvátok közeledtének hírére — az alsólendvaiak határozott kérésére — Gyika Jenő őrnagy parancsára az ott szolgálatot teljesítő nemzetőrök és huszárok felgyújtották a muraszerdahelyi hidat. Ezzel néhány napra elhalasztódott Lendva feldú- lása. A híd felgyújtása után a nemzetőrök a megye belső területei felé vonultak el Pákán, Söj tőrön, Pacsán keresztül Széntgyörgyvárra, ahol szeptember 15-én elbocsátás után szétszéledtek, hazamentek.82 Jellasics, miközben Lendva és Letenye felé vonult, proklamációkat osztogatott a muraközi nép között. Ezekben próbálta megnyugtatni a népet, ne féljenek, nem lesz bántódásuk. Am a muraközi nép inkább a magyarokhoz húzott, hisz saját bőrén érezhette a hazug szavakat, melyekre rablásaival, fosztogatásaival cáfolt rá a horvát sereg. Ellenpélda is akadt; Jellasics kihasználva a magyar forradalom parasztkérdésben elkövetett hibáit, a népnek földet, a dézsma eltörlését ígérte, s voltak akik eleinte el is hitték ezeket. A bánokszentgyörgyiek például így számoltak be Jellasicsnál tett látogatásukról: „Túl voltunk a Murán közöttük, egy csutorából ittunk velük, minket nem bántanak Budára mennek a koronáért, s megtanítják a pestieket.”83 23