Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Szemle - Rácz Endre: Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén
alig vette tekintetbe a szülők kívánságát az újszülöttek elnevezésekor, hanem az 1802-ben Velencében nyomtatott martirológiumból a születésnapnak megfelelően ő választotta ki a keresztnevet, s így a legkülönösebb nevekkel, olykor mesterségesen feminizált alakokkal (pl. Virgilla) gyarapította a vidék keresztnévállományát. Ettől a kuriózumtól eltekintve az úgynevezett naptári nevek előfordulási aránya a vizsgált területen nem feltűnő. A keresztnevek fejezete a kettős, hármas keresztnevek vizsgálatával zárul. Ezek Göcsejben és Hetésben az 1940-es évektől jelentkeznek nagyobb és egyre növekvő számban. A szerző fölteszi a kérdést: csak a városból kisugárzó divatot lássunk-e ebben a szokásban, vagy pedig más tényezők indukáló hatásával is számolnunk kell. S ez utóbbiak között meg is találja bizonyos egyházi előírások szerepét (abban az esetben, ha az egyik keresztnév úgynevezett világi név; pl. Árpád, Attila, Csaba, Aranka, Csilla, Hajnalka), de rámutatva arra a hatásra is, melyet a kalendáriumban együtt szereplő vagy a nép körében is ismert nevezetes személyek által viselt kettős, illetőleg ilyennek látszó nevek jelentenek (ezek sorában különösen feltűnő a József Attila kettős keresztnév, egyik viselője Bocföldén a József Attila utcában lakik). Nagyon érdekes ebben az esetben is a névhasználat nemenkénti eltéréseinek vallatóra fogása: a férfiak körében a második nevek gyakorisági pozíciója alig üt el az első nevekétől; a nőknél jóval nagyobb különbségek mutatkoznak: a második nevek vagy a korábbi divatot őrzik (pl. a 3. szakaszban a Terézia, a 4.-ben az Anna), vagy pedig az új divatot vetítik előre (a 3. szakaszban az Éva, a 4.-ben a Zsuzsanna, s az utolsóban föltehetően a Gyöngyi és az Anikó). 2.1.3. Az írásbeli nevek vizsgálata azzal a fejezettel zárul, amely a hivatalos irtokban (adókönyvekben, adóíveken, tanácsi értesítéseken) szereplő úgynevezett megkülönböztető neveket taglalja (ezekre akkor van szükség, amikor két vagy több családfő vezetékneve és keresztneve azonos). Szemléletesen illusztrálja a két nagy névrendszerhálózatnak: az írásbelinek meg a szóbelinek az összefüggését az a körülmény, hogy a hivatalos megkülönböztető nevek egyrészt a népi használatú ragadványnevek átvételei, másrészt -— ha nem ragadványneveket tükröznek is — általában ezek mintájára alko- tódtak. Am ugyanakkor a két névrendszer eltérése is kiviláglik használatukból: míg a hivatalos megkülönböztető nevek túlnyomórészt a vezetéknév és a keresztnév után állnak, mintegy értelmezői helyzetben, addig a ragadvány- neves szerkezetekben ez a típus (a hátul álló ragadványnév) rendkívül ritka. Az sem érdektelen, hogy a nem ragadványnévi eredetű hivatalos megkülönböztető elemek között igen nagy szerephez jut feleség vezetékneve, a népi elnevezésekben viszont ritkábban, különleges indítékból fordul elő ragadványnévként. 2.2. Az írásbeli névrendszer vizsgálata után ördög Ferenc a népi szóbeli neveket veszi szemügyre. Ezek két jól elkülöníthető beszédhelyzetben használatosak: a jelenlevőnek a megszólítására, illetőleg a távollevőnek a megnevezésére. Eszerint a szóbeli nevek két csoportra oszlanak: a szólítónevekre és az említőnevekre. Az előbbiek formája rendszerint a családban, az utóbbiaké a nagyobb közösségben alakul ki. Közöttük, akárcsak a két nagyobb részrendszer (az írásbeli meg a szóbeli) között számos ponton állhat 190
